Paleontológia jegyzet - Gekko

39
gyon hasonlítanak a mai “maradványcsigák” házához, ami valószínűvé teszi, hogy a két csoport
közös őstől származott .
Prosobranchia alosztály
Az előlkopoltyús csigák hasi idegtörzsei 8-as alakot írnak le a torzió következtében. A legtöbb
tengeri csiga közéjük tartozik, de akadnak köztük édesvíziek és szárazföldiek. A hazai harmadidő-
szaki rétegekben gyakoriak a Cerithium-félék (kréta-), amelyek közül sokan elviselik a sótartalom
változását. Ezek a csoportok nagy tömegben fordulnak elő a csökkentsósvízi képződményekben, pl.
a miocén “szarmata” rétegeiben, bár házuk többnyire kisebb, mint a tengerben élő alakoké. Kifeje-
zett en csökkentsósvízi, illetve édesvízi nemzetség a Melanopsis (alsó kréta-) és a Viviparus (karbon-).
Opisthobranchia alosztály
A hátulkopoltyús csigák idegtörzsei nem keresztezik egymást, és a kopoltyú a köpenyüreg-
ben a szív mögött helyezkedik el. Ide sorolható az Actaeonella (kréta), a Bulla (alsó jura-)és a Clio
(felső kréta-).
Pulmonata alosztály
Az ide sorolt képviselőik a kopoltyú helyett a köpenyüreg falát burkoló véredényekkel lé-
legeznek. A tüdőscsigák nagy része szárazföldi, de egyes csoportok visszatértek az édesvízi, sőt a
tengeri életmódra is. Ismertebb képviselőik a Helix (felső kréta-), Limnaea (malm-), és a Planorbis
(malm-). A “löszcsigák”, pleisztocénkori szárazföldi üledékes kőzetekben gyakoriak (pl. Pupilla).
Bythinia (1, 2) és Melanopsis (3-5) csigaházak
Fejlábúak
A fejlábúak (Cephalo-
poda), a gerinctelenek leg-
fontosabb osztályába tartoz-
nak az evolúciós kutatások
szempontjából, egyútt al a