Paleontológia jegyzet - Gekko

Tengeri sünök
A tengeri sünök (Echinoidea) az Echinozoa altörzsbe tartoznak. Ebben az altörzsben nincsen
nyél és nincsenek karok. A tengeri sünökre általában jellemző:
- a gömbszerű, szív vagy korong alakú test
- a mozgatható tüskék
- a szilárdan összenőtt táblasorokból álló váz
- az alsó szájnyílás
A tengeri sünök a belső vázat kívülről burkoló tüskékről kapták nevüket. A tengeri sünök
általában kicsinyek. Átmérőjük néhány mm és 20 cm között változik. Maguk a tüskék nagyon válto-
zatos alakúak és szerkezetűek. Lehetnek hosszúak, lándzsaszerűek, vagy rövidek és bunkó alakúak.
Mindig izmokkal mozgathatóan kapcsolódnak az összenőtt lemezekből álló vázhoz, ezért általában
lehullanak a vázról az állat elhalta után. A fosszilis tengeri sünökön csak kivételes esetben marad-
nak meg a tüskék, helyük azonban szemölcsszerű kiemelkedés alakjában megőrződik. A tengeri
sünöknek legtöbbször a függőleges irányban rendezett táblasorokból álló vázuk (korona) marad
meg, amely az ötsugaras szimmetriának megfelelően öt ambulakrális és öt interambulakrális mező-
re oszlik.
Az ambulakrális mező tábláin kis likacsok vannak. Ezen keresztül érintkezik az ambulakrális
láb a külvilággal. Az öt ambulakrális mező alatt az állat belsejében öt sugárcsatorna húzódik. Az
interambulakrális táblákon nincsenek likacsok, ezek a sugárcsatornák közti mezőkben keletkeznek.
A táblák, eltekintve egyes ősi csoportoktól, mozaikszerűen, mozdíthatatlanul kapcsolódnak egy-
máshoz. Az egyes mezőkben a táblák alakja általában ötszögletes, a táblák váltakozva kapcsolódnak
egymáshoz. Leggyakrabban két-két táblasor van egy-egy mezőben, az összes táblasorok száma te-
hát 20 (váltakozva 5 x 2 ambulakrálís és 5 x 2 interambulakrális táblasor). Egyetlen, kihalt csoport-
nak volt mindössze 15 függőleges táblasora és több, ugyancsak kihalt csoportnál a táblasorok száma
jóval meghaladta a húszat.
A gömbölyű alakoknál a korona középső, egyenlítői részén (ámbitus) természetesen nagyob-
bak a táblák, mint a felső vagy az alsó részen. Az ősi alakoknál az ambulakrális táblák kisebbek, mint
az interambulakrális táblák, tüskézetlenek, viszont végighaladnak az egész koronán. A fejlett ebbek-
nél az ambulakrális táblákon is vannak tüskék, sok esetben azonban az ambulakrális mező csak a
korona felső oldalára szorítkozik, ahol a likacspárok szirom alakban (petalódium) helyezkednek el.
A likacspárokat keskeny csatornák kötik össze. A felső csúcstól távolodva a szirmok kiszélesülnek
és a perem irányában közelednek egymáshoz. A szirmok árokszerűen bemélyülhetnek a koronába.
79