Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

1843) – a Pesti Hírlap-ban közölt eredeti cikkével („Zsidó-emancipatio”, 1844. május 5.)Kossuth ugyanabban a lapszámban vitába bocsátkozott. Ezután jelent meg Löw cikke(„Nyílt levél a zsidó-emancipatio ügyében”, 1844. június 2.), amelyre Fábián válaszolt(„Löw Lipót Nyílt levelére”), majd egy újabb cikk Löwtől is („Még nehány szó »A zsidókerkölcstelensége« s a zsidók polgárosítása fölött”, 1844. július 25.). Löw cikkeit Kossuth,láthatóan aktivista szerkesztő, lapalji jegyzetekben heves hangú, vitázó kommentárokkallátta el. Határozottan kiállt az emancipáció mellett, de szükségesnek tartotta, hogy ennekérdekében a zsidók maguk változtassanak hagyományos szokásaikon, azaz mintpolitikus feltételeket szabott számukra. Hangsúlyozni kell, hogy az egymással vitázó felek,Fábián, Kossuth, Löw, mind a liberális térfélen álltak, a vita a zsidók emancipációja körülnem arról folyt, hogy igen-e, vagy nem, hanem arról, miképp.A vita nem befolyásolta a nagypolitikát: az 1843/44. évi országgyűlésben nem mozdultelőre az emancipáció ügye.Éppen egy évvel első cikke után Löw újabb cikket küldött be a Pesti Hírlapnak („Azsidókérdés a jog, a lelkiisméret-szabadság, a józan politica és a nemzetgazdászat szempontjából”).Időközben Szalay László (1813–1864) vette át a lap szerkesztését. Löw cikkekét részletben jelent meg (1845. május 29. és 30.). Szalay nem fűzött megjegyzéseketLöw cikkéhez. Csengery Antal (1822–1880), a segédszerkesztő, aki egy hónappal későbbátvette Szalaytól a szerkesztést, s akinek egy korábbi cikkéről, ha A. / Agricola vele azonos,Löw bírálatot mondott: Csengery szintén nem.Löw Lipót 1845. évi cikke feledésbe merült, vagy – ha analitikusan akarunk fogalmazni– nem keltette fel az utókor figyelmét, a történész kutatók hiába lapozzák könyvtárbanvagy tekergetik mikrofilmen a Pesti Hírlapot. Löw sem vette fel a maga által összeállítottgyűjteményekbe, mint ahogy az előző kettőt sem. A Történelmi és vallástudományiértekezések (1861) önálló tanulmány az emancipációról, megtoldva, második kiadásban,az 1807. évi párizsi Sanhedrin dokumentumainak fordításával, amelyet Löw korábbanmár megjelentetett (1848). A kötet félreismerhetetlenül kapcsolódik azokhoz a reménykedésekhez,amelyek 1861-ben a választások és az országgyűlés gerjesztett, Löw aztremélte, hogy egyszerre lesz megvalósítható a köz és a zsinagóga reformja, ezért az1845-ben írt cikket nem újraközölte, inkább felfrissítette, átfogalmazta az ott előadottgondolatokat. Másik kötete, a Zsinagógai beszédek (1870) pedig csak prédikációkat tartalmazott.Fia, Löw Immánuel mellőzte a Pesti Hírlapban megjelent cikkeket a GesammelteSchriften (1889–1900) általa szerkesztett köteteiben, igaz, ezek a német nyelvűírásokra összpontosítottak, de az 1845-ös cikket mellőzte az ott közölt bibliográfiában is,holott a „Nyílt levél” és a magyar prédikációk benne vannak. Az ok talán abban keresendő,hogy az 1867:XVII. tc. törvénybe foglalta az emancipációt, s ezután Löw Immánuelnem tarthatta szükségesnek, hogy az akkor már emigrációban élő Kossuthtal folytatottvitákat akár csak közvetve is emlékezetben tartsa. Annál meglepőbb azonban, hogy azújabb gyűjtemények napjainkban is figyelmen kívül hagyták az 1845. évi cikket. A Löw100 Ko m o r ó c z y Géza