Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

„Mikor én a zsidó község öregebbjeivel délután a plébános úrnál voltam, azt mondtuk neki, mikép mi nemcsaknem helyeseljük Hellernek tettjét, sőt azt rosszaljuk, s azért jöttünk a plébános urat megkövetni, melyalkalommal a plébános úr még ezeket is mondotta, hogy ha most ünnepek nem volnának [tudniillik nagyhét]a nép már fellázadt volna, de jövő kedden vége lészen az ünnepeknek, s akkor a nép fel fog lázadni, úgyszinte ezeket is mondotta, hogy ha a főbíró elégtételt nem [vesz] a szomolányi eseményről, akkor ők magokvesznek elégtételt, mi igen könnyű lesz, mert hogy akkor a plébános a néppel kihajtatja Nádasról Hellert.”Ebben a légkörben már csak az igazság bajnoka hiányzott, aki nem is váratott magára.A szomszédos falu, Nestih egyik szabója, Martinkovits (ragadványnevén: Czihák) Mátyáselhozta azt a munkát, amelyet rendeltek tőle, pénzét elitta, majd az utcán zsidó gyerekekkelszólalkozott össze, az egyiket meg is verte, mire az egyik szülő nekirontott, és bára papnak sikerült rávenni a távozásra, megint csak a kocsmáig jutott, ahol néhány bognárlegénnyelkifőzték a támadás tervét, és miután megverték Hellert, azt kiabálva, hogy„éljen a szabadság”, a falu népe nekilátott a rablásnak és fosztogatásnak, rombolásnakés pusztításnak, lakóházakból és a zsinagógából elvitték, amit tudtak, miközben ittak ésittak. Amikor aztán kijózanodtak, már csak „elfogadható” magyarázatot kellett kitalálni.Hiszen okkal számítottak hatósági vizsgálatokra.Az első hivatalos állásfoglalás „közmegegyezés” alapjánÁprilis 24-e után a járási főbíró, Buzinkay Ignác – akinek zsidó bérlő által lakott házátis megrongálták – egyik beosztottját kiküldte, hogy vizsgálja ki a történteket. CsefalvayJózsef, a nagyszombati püspöki helytartóság képviselőivel kiszállt, meghallgatta a papot,a kasznárt és még „többeket”, és megtudta – mint április 25-i jelentésében írta:„…az itteni zavaroknak kezdete abból eredett, hogy Nádason lakó Heller Lázár sebész [z]sidó, a szomolányilelkészeket segédjivel együtt kő dobásokkal, és mocskoló szavakkal, sőt a káplánt haján fogva földhöz rántássalillette – ezt egy paraszt látván, híre futamodott, hogy a zsidók vakmerősége már annyira terjedt, hogymég a plébánosaikat is verésekkel illetni merészkednek, ennek következtiben Szomolányról által jött bizonyosMarinkovics másképp Czihák nevű nestithi szabó részeg fővel a zsidók ellen lármázni kezdett, egy zsidóház előtt, mire zsidó Dusinszki Jakab házából ki futván egyenesen ezen embernek nékie ment, és verni kezdette,hozzá csatolta magát még ifjú Samek Gáspár zsidó, s együtt verték a fenn-nevezett szabót, még akkoris, midőn a helybeli lelkész közibek jövén öket dorgálta”.Közbevetve hadd jelezzük: ez a verekedés is fontos mozzanat. Laucsik Mihály 1848.május 24-i, az őt illető vádakra összeállított védiratában is alaposan kitért rá. SzerinteMartinkovics, miután kalodába akarták záratni a bírákkal, megígérte, hogy „békés útontávozni akar”. És ekkor: „Éppen midőn Martinkovics távozó félben volt, Dusinszky nevűA ko l l e k t í v e r ő s z ak hadtörténetéhez, avag y „z sidór abl á s” Ná da s o n 1848. ápri l is 19–20-án85