Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

vagyok született magyar, s csupán csak irodalmi úton jutottam a magyar nyelv használatához”– írta prédikációban önmagáról ugyanabban az időben (Jesájás, korunk tanítója,1845). Irodalmi úton: értsük szó szerint, azaz látszik, hogy nemcsak a lapokat olvasta, deköltők köteteit is, ami még Mendelssohn után is ritkaság volt, német rabbiknál is. Lehet,hogy voltak segítői szövege csiszolásában, de cikkeit, prédikációit maga írta magyarul,s fordított is magyarra (a Sanhedrin dokumentumait, 1848). Erőteljes, választékos, gazdagnyelve mérhető kortársai, Deák, Eötvös József, Szalay, Csengery értekező prózájához.Löw Lipót cikke felépítésében hasonlít prédikációihoz, s általában a zsidó hitszónoklategyik elterjedt alaptípusához, csupán értelemszerűen itt nincs előima és utóima. Mottóianticipálják az értekező részt, amely utóbbi nem exegézis ugyan, mégis a mottó kifejtésea tárgyhoz illő stílusban. Különbség a prédikációkhoz képest, hogy második mottókénthárom ízben kortárs, abban a korban már klasszikusnak számító szerzőket idéz. DeákFerenc, közülük a politikus, elfogulatlan, rendíthetetlen híve volt a zsidók emancipációjának,mint ahogy politikai szereplésének későbbi szakaszában az állam és az egyházakelválasztásának, kiállt az orthodox zsidók önálló szervezetének elismerése mellett is. Deákegyike azoknak, akik a legtöbbet tették a zsidók jogi státusának megszilárdításáért; eztLöw, aki az 1839/40. évi országgyűlés munkáját nyomon követte, felismerte, és a centralistákközül, gondolom, szíve legelsősorban őhozzá húzott. Cikkének érdemi része is Deáktólvett idézettel zárul, ez fő mondanivalója: „A szorgalomnak két hatalmas rugója van:szabadság és tulajdon.”A fenti oldalakat bevezetésnek szántam Löw Lipót cikkéhez. Magát a cikket nagyjábólbetűhíven közlöm, leszámítva a nyilvánvaló sajtóhibák javítását, a nyomdai helyesírásés némely esetben az archaikus írásmód egyszerűsítését (a’ helyett a, ’s helyett s, illetvemelly helyett mely stb.).106 Ko m o r ó c z y Géza