Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

férfiak, kik az egyesületet alakíták, ily felkárogások által ne hagyják magokat elkedvetleníteni,s ne kételkedjenek, hogy midőn oda munkálnak, miszerint hitsorsosaik a polgárifoglalatosságokba vegyülés által a társasággal, melyben élnek, egybevegyüljenek, hathatóslépést tettek ama minden jók által óhajtott időszak felé, melyben a polgári jogokosztogatásánál nem kérdendik azt, hogy istenüket melyik templomban imádjuk?!” –(Pesti Hírlap 1843. 93. lap)Nem lehet nem említenem, hogy a lelkiisméret szabadságához az is tartozik, hogymindenki, ki vallásának asketikáját tartani akarja, saját tetszése szerint ehessék s ihassék.Senki sem fogja azon katholikust rossz polgárnak nevezni, ki pénteken nem akar részesülniprotestans barátja húsos ebédében; senki sem fogja a görög nem egyesült vallásúta polgárjogból kizárni akarni, mivel egyházának rendeleteit követvén, az év egy részénkeresztül nem lehet más keresztyének asztaltársa; s csupán csak a zsidóban ütköznekmeg, hogy nem mindent eszik, nem mindent iszik! Igen helyesen nyilatkozott e tekintetbenegy pap a dániai országgyűlésen, s nem mulaszthatom el idézni következő szavait:„Mondták, a zsidók nem akarnak velünk enni. Valljon az is szolgálhat okul egy emberkirekesztésére, mert ő inkább saját fazekából eszik? Nagy neveletlenségnek tartom valakirerátukmálni akarni étkeket, melyeket ki nem állhat. S minthogy mi dániaiak régótaszeretjük a füstölt szalonnát, örülnünk kellene, hogy a zsidók nem esznek velünk! A rendekgyűlésében különben is nem szükséges enni, hanem szólani s működni, és a comissariuslakomájától elmaradhatnak, ha az étkek rosszak, vagy pedig a borral tarthatnak. Deházában szabad legyen mindenkinek saját szakácskönyvét követni. Így ismerek egy jogászt,ki soha puddingot nem eszik, s mégis titkos jogtanácsossá lett. Továbbá, ha a zsidókvelünk nem akarnak enni, annál inkább esznek sokan közülünk velök. Most panaszkodunk,miszerint ők nem mindent esznek velünk; ha azt cselekednék pedig, csakhamarkiáltanók, miszerint mindent elesznek előlünk.” (Grün die Judenfrage 94. lap. 6 )Egyébiránt az „asztalbeli választófal” nem csak zsidók és keresztyének közöt, hanemmagok a zsidók között is létezik; mert bizony! tetemes a pesti zsidóház száma, hol a legfelvilágosodottabbrabbi, ha mindjárt a derék s mívelt házigazdával legbarátságosabblábon áll, nem ebédelhetne anélkül, hogy compromittálná magát s hivatalát; jeleül s bizonyítványul,hogy a visszavonulás az asztaltól nem a más vallásúak elleni megvetésen alapul,mit sokan, a régi asketikai hagyományokat félreértvén, állítanak s ismételni meg nemszűnnek.6Karl Theodor Ferdinand Grün (1817–1887), írói álnevén Ernst von der Haide, német újságíró, radikális baloldali politikus. Könyve: Die Judenfrage.Gegen Bruno Bauer (Darmstadt: Carl W. Leske, 1844). – Említendő, hogy Bruno Bauer zsidókat illető nézeteit ugyanabban az időben Karl Marx isbírálta, Grün és az ő véleménye azonban nem találkoztak; Marx más kérdésekben élesen polemizált Grünnel. Grün kapcsolatban állt a zsidó népiöntudatot hirdető Moses Hess-szel, illetve a német szocialista mozgalom számos alakjával.110 Ko m o r ó c z y Géza