Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

II.A hangzásról pedig a megértőbb barát, Albert Camus, a szóbeszéd szerint aztmondotta: Koestler nem beszéli a franciát, hanem szétrancsírozza. (Szelíd fordítása eza szájhagyomány szerint így hangzó mondatnak: il parle pas le français, il le massacre.)Algériaiként, ekként vidékiként, totalitárius elmebajok ellenségeként Camus mindenesetremegértőbben figyelte, hallgatta a furcsa, mert közép-európai európait, mint mások.Majdnem úgy, mint a németként párizsi Manès Sperber, aki a Koestleréhez hasonlíthatópályájának emlékezetét szintén megírta (ami a huszadik nevű furcsa század megértéséhezszintén nélkülözhetetlen), s aki aztán kiadója lett a Koestler-könyvek angolból készültfrancia fordításaiknak, amelyeket Koestler gondosan s bosszankodva átnézett. Velejárójaez a bosszankodás a többnyelvűségnek. (Koestler a német fordításokat is ugyanígy nézteát.) A hangzás viszont a háttérben, az alkalmilag mégis vállalt, egyébként inkább elhárítottelőadásokkal együtt, mindvégig megmaradt. Írásban is. („Azért írok – mondta pár éve,franciára váltott magyar íróként, Gallimard-szerzőként Almásy Éva – mert írásban nincsakcentusom.” A magyarként párizsivá lett professzor felötlő s elmesélt emléke a hetvenesévekből, midőn professzori pályája kezdetén kollégája így szólott: „de hát neked éppolyan az akcentusod, mint a Koestleré”)Az írásban is megmaradó akcentus más, mint a szóbeli, mely – gondolnám az előbbieknekellentmondva s gyarló tapasztalataim szerint – mégis elveszíthető. A másik ésmélyebb valami, amely nem akcentus immár, hanem bonyolultabb dolog, megmarad.Erről mondta Koestler, hogy ő európai volna. Úgy, ahogyan azt Közép-Európában tanulta.Ott, ahol – mert mégiscsak a peremen – Európa a szellemi értékek térképén azonosíthatóhely, hová eljutni szükséges, más-más induló helyzetből. Tehát nyugat-európaiul(franciául stb.) ugyanúgy cél, mint magyarul. Ez az „ugyanúgy” volt a kérdés, ami miattKoestlert mindvégig bosszantotta angolul, franciául egyaránt azonosítható akcentusa.III.Úgy látta, ez a civilizációs értékrend hibbant meg a totalitárius rendszerekkel. S büszkevolt rá, joggal, hogy könyveit egyik is, másik is elégette. (Náci meg kommunista karikatúrais szemlélteti.) Megváltó hit fűtötte mindkettőt. A náci változat helyi érdekűen németés ködösen misztikus volt, mihez tüstént s óhatatlanul társult a fajgyűlölet. Koestler, megváltástkeresve, ezért is vélt magára találni az egyetemesnek tetsző másik, „világi hit”-rendszerben. 55Ehhez adalék: Eric Voegelin német filozófus a Die politische Religionen [Politikai vallások] című könyve megjelenésének évében, 1938-ban menekült elBécsből.232 Zirkuli Péter