Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Lipót beszédei (1999) szintén csak a prédikációkat gyűjtötte egybe, de a Zsidó reformkor(2000) közli a „Nyílt levél…” – az első Pesti Hírlap-cikk – szövegét, pedig helye lettvolna benne Löw további két cikkének is. „A zsidókérdés”-t Hidvégi Máté aprólékos adatésreprint-tára (Löw Lipót főrabbi élete, 2011) sem említi. Nem tudok újabb lenyomatáról,és nem láttam idézve sem. Öniróniával kell megjegyeznem, hogy én magam a közelmúltbanegy forrásgyűjteményben („Nekem itt zsidónak kell lenni”, 2013) közöltem két kisrészletét (pp. 586–588, no. 126/c), de címét a tartalomjegyzékből fatális véletlen folytánkifelejtettem.Löw e cikke már az alcíméből („Toldalék a pesti hírlap zsidócikkeihez”) láthatóan isutóhang, utóirat az előző évi vitához. Ez már nem vitacikk: pozitív kifejtése az egyelőreelmaradt emancipáció melletti érveknek, elméleti igénnyel, hivatkozással a külföldi helyzetre,külföldi szerzők nézeteire.A cikk már azért is különösen fontos, mert Löw meglehetős nyíltsággal fogalmazzameg nézeteit – a jogi és társadalmi emancipáción túl, amely kérdésekkel már korábbanő is, mások is sokat foglalkoztak – a nemzetgazdaságról.A cikk, melynek első három részét a Pesti Hírlap 1845. május 29-i, csütörtöki számaközölte, abból indul ki, hogy a közfelfogás szerint a zsidók polgárosítását („emancipatio”)az emberiesség („humanitas”) kívánja meg. Ez a gondolat a felvilágosodás korának öröksége,Löw azonban „az irgalom szelíd érzelmét” nem találja elegendőnek ahhoz, hogya társadalom egy része lemondjon előjogairól, azaz a számára törvény által rögzített jogokatkiterjessze azokra a csoportokra is, amelyek e jogokban nem részesülnek. Négymás okot hoz fel amellett, hogy a jogkiterjesztés az egész társadalom érdeke: a jog,a lelkiismereti szabadság, a politikai érdek és a gazdasági racionalitás.A jogi elv, amelyre Löw cikkének I. részében („A jog”) hivatkozik, a kötelességek ésjogok egyenlősége. E résznek mindjárt az első mondatában Deák Ferencet idézi, az 1840-es évek országgyűlési liberális ellenzékének programját megfogalmazó híres Követjelentést(amelyre majd még többször – és máshol is – hivatkozik). A társadalom által egyénekrevagy csoportokra rótt terheknek arányban kell lenniük a jogokkal, amelyekkel ezenegyének vagy csoportok bírnak. A zsidók esetében, mondja Deák és Löw, nem ez a helyzet.A letelepedés a cikk idején az 1840:XXIX. tc. alapján már megoldódott, Löw innentovábblépve, a cikkben – anélkül, hogy egyenesen kimondaná – egyenlőnek tekint mindenembert, jogtalannak tekinti a középkori és minden változás mellett továbbra is fennmaradtállapotot, hogy a zsidók létfenntartási lehetőségei és általában a társadalmi cselekvésbenvaló részvételük valamely felsőbb hatalom által adott engedélytől (amita privilegium jelent) függ. Még általánosabban, érvelését arra alapozza, hogy a jogrendszerinti egyenlőség mindenkit megillet, velünk született, elvitathatatlan és csorbíthatatlanLöw Lipót egy elfeledett cikke101