Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

ta Hitközség kebelében – az Egyenlőség című felekezeti lap agitációjára 29 – 1922-benéletre hívott Központi Zsidó Diáksegítő Bizottság 760 külföldön tanuló zsidó hallgatóttámogatott. 30 Ez a szám jól illik ahhoz a becsléshez, amely szerint a külföldön tanuló zsidóhallgatók száma mintegy egyharmada volt valamennyi, a Magyarországon belül és kívülfelsőfokú tanulmányokat folytató zsidó diáknak, mivel az 1920 és 1930 közötti évekbena beiratkozottak között zsidóként azonosított hallgatók száma 1500–2000 fő közöttmozgott. 31 (Ez ugyancsak összevág azzal az adattal, hogy a külföldön tanuló diákok éviátlaga 898 fő volt 1920/21–1922/23-ban és 1071 fő az 1923/24–1925/26 közötti időszakban,feltéve, hogy a becslés, miszerint a hallgatók négyötöde zsidó volt, megfelel a valóságnak.)A külföldön tovább tanulók szociális körülményeire is csak kevés adat áll rendelkezésre.Feltételezhető, hogy ez nagyjából megfelel a numerus clausus idején a magyar oktatásiintézményekbe beiratkozott zsidó hallgatók társadalmi helyzetének, esetleg a különbözőzsidó szervezetek által támogatottak nagy számából következtetve az egészzsidóságot tekintve annál valamivel reprezentatívabb volt. A felsőfokú tanulmányokatfolytató hallgatók fő bázisát a művelt neológ szekuláris középosztályi zsidóság adta,amelynek növekvő részaránya az elcsatolt területeken élő ortodox tömegek leválásávala csonka országban élő zsidók polgárosultságának mesterséges növekedését eredményezte.Soraikban nőtt a „stratégiai aposztáziára” való hajlandóság: névmagyarosítás,keresztény iskolákba való beiratkozás, vegyes házasság, kitérés. (Nagy-)Budapesten (ahola húszas-harmincas években a magyarországi zsidók közel 50%-a, több mint 200 ezer főélt) a leendő hallgatók társadalmi-szakmai szelekciója jól láthatóan ezen felsőbb társadalmirétegek irányába tolódott el a két háború közötti időszakban az 1918/19 előtti évekkelösszehasonlítva, és kisebb mértékben ez volt a helyzet a vidéki tanintézményekben is.29Szabolcsi Lajos, az Egyenlőség főszerkesztője az 1940 és 1942 között készült visszaemlékezésében (1993, p. 349]) a Diáksegítő Bizottság létrejöttéről éstevékenységéről – némiképp patetikusan, saját szerepét és a segítség mértékét talán kisé túlozva – a következőket írja: „Ezekben a hónapokban[1922 tavaszán] ér történelmi magaslatokra az Egyenlőség olvasóinak segélyakciója, amely sok száz millió koronát eredményezett a külföldiszáműzöttek számára. A lap fele olyan cikkekből állt, melyben a külföldi nyomorgó zsidó diákoknak segélyt kértek, és az itthoni nemes felajánlásokközléséből. Mint egy áradat özönlött a pénz, a ruha, a tankönyv. Megalakítottam a hivatalos segítőbizottságot. (Címe lett: Központi Zsidó DiáksegítőBizottság.) Vezetőnek felkértem Hevesi Simont, Vázsonyi Vilmost és Lederer Sándort. Én lettem a negyedik tagja a vezetőségnek. Hálával említem felFellner Leót, báró Kohner Vilmost, Wilhelm Károlyt, Vázsonyi Vilmost, Balla Bernátot, Csergő Hugót és Palágyi Lajost a belső segítő gárda közül.A mozgalom olyan arányokat öltött, hogy évente átlag ötszáz diplomát szereztek a külföldön olyan magyar zsidó fiúk, kik különben itthon nem isjuthattak volna a tanulás lehetőségéhez. És ez évtől kezdve nyolc esztendőn át a ’bújdosó fiúk’ voltak a fő témája a magyar zsidó közéletnektemplomban, székházban, nőegyletben, kultúrestélyen.”30Vö. Haller é. n. [1926]: op. cit., p. 155. A Központi Zsidó Diáksegítő Bizottság működése első négy esztendejében 8 különböző országban 68 városban2440 szegénysorú diáknak nyújtott segítséget. Németországban például a Bizottság 1923/24-ben 170, 1924/25-ben 100, 1925/26-ban 70 és1926/27-ben 39 diákot támogatott – lásd Gábor Gyula 1927/28, pp. 150–159. A magánszemélyek támogatása és a legkülönbözőbb irányzatú hazaizsidó sajtó (Egyenlőség, Múlt és Jövő, Zsidó Szemle) által szervezett pártfogó sajtókampány mellett kezdetben a külföldre kényszerült diákok még aJointtól (American Jewish Joint Distribution Committee), Csehszlovákiában a Jüdische Fürsorge-Zentrale in der Tschechoslowakei-tól (Zsidó Segélyközpont),sőt Németországban még a kvékerektől vagy a YMCA-tól (!) (Young Men’s Christian Association) is kaptak támogatást. Sok Berlinben tanuló diákrészesült az évtizedek óta (egészen Hitler hatalomra jutásáig) a városban élő magyar-zsidó bankár, Manovill Alfréd (1880–1944), a Berliner Ungarn-Verein (Berlini Magyaregylet) tiszteletbeli elnökének kisebb-nagyobb mérvű anyagi segítségében is.31Lásd Miller, Michael L. 2009, pp. 307–323.Kényszerperegrináció az első világháború után207