Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

tően a felnőtt nemes férfiaknak volt (de megyénként eltért, hogy ki számított annak);választhattak a nemes özvegyek is (de ők e jogukat csak megbízottakon keresztül gyakorolhatták);továbbá a katolikus papok, egy-egy megyében a görögkeleti és protestánslelkészek, illetve az 1840-as évek második felében, ugyancsak egy-egy megyében a honoráciorokis. A választójogosultak száma (ahogy a nemesség létszáma is) megyénkéntrendkívüli mértékben eltért egymástól: az a nagy és népes Biharban a tízezret is meghaladta,számos megyében több ezerre rúgott, néhány másik megyében viszont csak néhányszázat tett ki, Mosonban pedig talán a százat sem érte el. 11A közélet átformálódásával, a politikai pártok megjelenésével a megyei közgyűléseken,különösen pedig a választásokon a választójogosultak közül egyre többen és többenvettek részt. Zalában, ha igaz, a híres 1843. augusztusi (a háziadó nemesi fizetését elfogadó)közgyűlésre hatezren vonultak fel (többen tehát, mint amennyi a megyeszékhely lakosságavolt), 1847 őszén a Pest megyei nevezetes választáson több mint 4200-an, Biharbantöbb mint 5300-an adták le a voksukat, de számos megyében is ezres nagyságrendűvolt a választásokra felvonultak száma. 12 A választók mozgósítása mind kiterjedtebb szervezéstés mind nagyobb anyagi ráfordításokat igényelt. Egy-egy megyében a választókegy része többnapi járóföldre lakott a választás színhelyétől, gondoskodni kellett odaszállításukról,úti és a megyeszékhelyen való szállásukról, etetésükről, itatásukról. Mind természetesebbéés elfogadottabbá vált a „voksdíjak” elvárása és nyújtása is. Varga Jánosés Molnár András kutatásai szerint egy-egy választás alkalmával jó néhány megyében azegymással rivalizáló pártok megközelítőleg vagy annyit, vagy egyenesen többet költötteka választási győzelem megszerzése érdekében, mint amennyi egy-egy megye tisztikaránakés az alárendelt apparátusnak az egész évi fizetése volt. 13A már-már hadműveletekre emlékeztető módon szervezetten, szekerek tucatjainvagy százain, külön-külön a választás színhelyére szállított és a választáson külön-különfelvonultatott választói táborok rendszerint felfegyverkezve, a nemeseket megilletőkarddal, de legalábbis ólmosbottal, fokossal, „kis fejszével” vagy bicskával jelentek meg,amelyek egyszerre voltak önvédelmi és támadó eszközök. E körülmények között szinteminden választás magában hordozta a tömeges erőszak lehetőségét, amit csak fokozottaz, hogy maga a szavazás is hosszú órákat (akár közel egy teljes napot!) vehetettigénybe. A holmi dulakodáson, „öklözésen”, birkózáson túlmenő erőszak megakadályo­11Fényes Elek adatai szerint a Magyar Királyság területén élő nemesség összlétszáma a Partiumot és a Déli Határőrvidéket is beleértve 1846-ban 617,8ezer fő, azok nélkül 594,8 ezer volt (Fényes 1847, I. pp. 20–23.) E létszámot a statisztikus minden bizonnyal az egyes megyékben elkészített legfrissebb(1845-ös) választói névjegyzékek adatai alapján számította ki. Fényes összesen 15 vármegye esetében a nemesség összlétszáma mellett közöltea szavazók (egy-egy esetben a családfők/családok) számát is: ebből tíz megye esetében az összlétszámot a szavazók számának pontosan négyszeresében,három esetben közel négyszeresében állapította meg, míg Zala esetében 5-ös, Biharéban 3-as szorzót alkalmazott. Bihar és Moson adatai:Fényes Elek 1847, II., p. 387., 12.12Pesti Hírlap, 977. sz., 1847. november 2. (Bihar); 968. sz., 1847. október 17. (Pest).13Varga 1980–1981, II.,. p. 180.; Molnár 2011, p. 708–710.; Palugyay Imre 1844–1848, III., pp. 33–34. és IV., pp. 140–141. között közölt táblázatos kimutatásokalapján.Vá r m e g y e i tisztújítások, köv e t vá l a s z tá s o k és k at o n a i seg é dle t a r e f o r m ko r i Mag ya r o r s z á g o n77