Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

zására elvileg a vármegyei rendfenntartó közegek lettek volna hivatottak. A vármegyeihuszárok, hajdúk és pandúrok létszáma azonban a kortárs Palugyay Imre némileg hiányosadatai szerint országosan alig haladta meg a háromezret, 14 az olyan nagy megyékbenis, mint Zala vagy Bihar, csak 116-ra, illetve 146-ra rúgott – ám a létszám jelentősrészét kitevő pandúrok elsődleges feladata a bűnüldözés volt. E körülmények közötta vármegye vezetésének a választások rendjének biztosítása érdekében adott esetbennem igen maradt más választása, mint hogy katonai segédletért az országban állomásozókatonasághoz forduljon.A Magyar Királyságban, állandóan változó összetételben és létszámban, a vármegyeirendfenntartó erőkénél nagyságrenddel nagyobb létszámú, több tízezer – 1838 nyaráncsaknem 48 ezer főnyi – katonaságot állomásoztattak: kisebb létszámú gyalogságot, denagyobb létszámú lovasságot, mint amekkorát az ország kiállított. Összetételüket, létszámukatés diszlokációjukat két időpontban is ismerjük. 1838 nyarán (a Déli Határőrvidéknélküli) Magyar Királyság területén összesen 182 gyalogos és 100 lovas század (továbbá11 tüzér és 6 vadász század) állomásozott. 1848. február végén (a Magyar Királyság 43megyéjére kiterjedő hatáskörrel rendelkező) magyarországi főhadparancsnokság területén143 gyalogos, 62 lovas (és 11 tüzér) századot vettek számba. Míg 1838-ban a gyalogosszázadok közül 122, a lovas századok közül 24¼ volt magyarországi kiegészítésű,1848-ban 95, illetve 8. 15 Más szóval ez azt jelentette, hogy az országban állomásozógyalogság többsége mindkét időpontban magyarországi volt (és 1838-ban a „magyar”ezredek legénységének többsége is az országban szolgált), a Magyarországon elhelyezettlovas századok (vértesek, dragonyosok, könnyűlovasok/„svalizsérek”, dzsidások/„ulánusok”) nagy többsége viszont idegenből került ide, míg a huszárok nagy többségeaz országon kívül állomásozott.A katonaság a civil lakossággal szemben elvileg csak a polgári hatóságok, a Kancellária,a Helytartótanács, a vármegyei tisztikar (illetve 1845 júniusától, a főispán-helyettes)megkeresésére, azok intézkedéseinek végrehajtása végett járhatott el, azokhoz nyújthatottsegédletet. Ennek megfelelően részt vett az 1831-es észak-magyarországi parasztfelkelésleverésében, az 1830-as évek elején a felkelés után ide menekült lengyel tisztekőrizetbe vételében, segédletet adott Lovassyék, majd Kossuth a kormányzat által elhatározottés a vármegyei hatóságok megkerülésével, a királyi jogügy-igazgatóság ügyészeiáltal végrehajtott letartóztatásához, a vármegyék megkeresésére segítséget nyújtotta betyárbandák (pl. Sobriék) felszámolásához vagy egy-egy renitens jobbágyközség engedelmességrekényszerítéséhez. Katonai segédlet nyújtására került sor királyi biztosokkiküldetésének támogatására is. Vay Ábrahám, az 1839-es tolnai választásokkal kapcsolatoszavargások kivizsgálására kiküldött biztos Dombovári Ádám által is ismertetett működésénektámogatására például az év júniusában–júliusában egészen rendkívüli erőket,14Palugyay 1844–1848, III–IV., i. h.15Ogy. írások 1839. I. 19. sz., Mell. Rv–Ur. Az 5./.-hoz tartozott rekesztvény, IV. szám alatt; Urbán Aladár 1963, p. 169.78 Pajkossy Gábor