Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

„Nemzeti konszolidációnk nem követeli a nemzetiségek üldözését, annál kevésbé, ami úgy sem lehetséges,azok kiirtását, hanem ezeknek összhangba hozását a magyar nemzeti és állami érdekekkel. Végleges megszilárdulásunknem képzelhető el másképp, minthogy a nemzetiségi kérdés elveszti állam- és nemzetbontóerejét, vagyis hogy e kérdés segítségével többé senki sem üthet éket sem állami, sem nemzetiorganizmusunkba. Ez nem jelenti a nemzetiségek beolvasztását, hanem a magyar nemzet oly kibontakozását,hogy a nemzetiségi kérdés többé ártó erőket nem tartalmazhat magában. A magyar faj hatalmas kifejlesztéseaz, mely, a nemzetiségi rokon és velünk szövetséges elemek tömörülése mellett, elvezethet véglegeskonszolidációnkra, sőt csakis ez vezethet el. A magyar faj a benne rejlő csodás erők expanzivitása folytánvégtelen terjeszkedésre képes, a földbirtok-politikának azonban el kell hárítania útjából az akadályokat. Ezakadályok békés elhárítása a legközvetlenebb feladat.” 31Látjuk, hogy Beksics Gusztáv a jogkiterjesztés és az asszimiláció egymást feltételezőprogramjának sorrendjét megfordította. Nem jelenbeli jogkiterjesztéssel kívánt elérni egymajdani önkéntes asszimilációt, mint a reformkori liberálisok, hanem az asszimiláció programjátfogalmazta meg a jogkiterjesztéssel szemben, amely akár a jogkorlátozást is magábanfoglalhatta.Ennél is tovább ment 1905-ben, amikor magyarosító programját a magyar állam hajdanidicsőségét képviselő Mátyás király nyugat és kelet felé egyaránt expanzív birodalmánakpéldájával állította párhuzamba. Programjának kontextusát az addig kormányon lévőSzabadelvű Párt 1905-ös választási veresége és az uralkodó által kinevezett parlamentenkívüli, ügyvivő Fejérváry-kormány általános választójog bevezetésével kacérkodó manőverealkották. A kormánypárt választási veresége Magyarország Ausztria feletti súlyát,a Monarchián belüli súlyponteltolódást, a magyar hegemóniájú dualizmus lehetőségétsugallta. Az általános választójogi manőver pedig a nemzetiségi előretörés fenyegetését,az asszimilációval ellentétes jogkiterjesztés veszedelmét. Velük szemben Beksics Gusztávmagyarosító programját a szociáldarwinizmus kategóriáiban fogalmazta át és fejlesztettetovább, a fehér ember hivatása, az európai és a magyar nemzeti felsőbbrendűség kolonizálómissziója jegyében.A magyar nemzet és a magyar állam soknemzetiségű történeti jellegét az etnikaiexpanzionizmus irányába értelmezte át:„… be kellett bizonyítanom a történeti magyar államnak sokak által kétségbe vont nemzeti jellegét. (…)tettem ezt különösen annak bebizonyítása végett, hogy nemzetünk az európai népekhez való viszonyábanszámbelileg is elég erős volt nagy múltjának idején, tehát erőssé kell lennie a jövőre is, ha a fajok harczábanmeg akar állni. (…) a magyar nemzet már jelenlegi fejlődésképessége mellett is erős és hatalmas nemzettélehet; gazdasági és kulturális eszközök segítségével pedig kibontakozása gyorssá és naggyá tehető. (…)31Op. cit., 825–827.164 Déne s Ivá n Zo ltá n