Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

emberi jog; ezt fejezi ki az első bibliai mottó (Deut. 1,17), nem függhet születéstől, örököltkiváltságoktól. Ez szolgálja a társadalom, „a nemzet” javát, mint az I. rész másik, szinténbibliai mottója (Prov. 14,34) mondja. A jogi elv alapján nem vitatható, hogy a zsidóknakugyanazok a jogok járnak (járnának), mint amelyekkel bárki más bír. Ez nemcsak a zsidókemancipációját jelenti: implicite jelenti a nemesi előjogok megszüntetését is. Löw a polgáritársadalom liberális eszményét vallja és hirdeti.A II. részben Löw a „lelkiisméret” szabadságát vizsgálja. Mottói itt a Biblia és Vörösmarty„Pázmán” című epigrammája, második változatában (1833). A lelkiismereti vagygondolati szabadságot semmi hatalom nem korlátozhatja, de Löw magától értetődőnektartja a vallás – a vallásgyakorlás – szabadságát is, „világi hatalom büntető keze” ezt nemérintheti. Bibliai idézete, Míka próféta egy mondata, az egyházak, vallási közösségek (kolha-ammim,„minden nép”) egymáséitól különböző szertartásainak, hagyományainak,életmódjának („az ő istenük”) teljes szabadságát jelenti ki. S éppen ez az, mondja Löw,amit a zsidók nem kapnak meg. Sőt, teszi hozzá, „a hit borzasztó elnyomását” gyakran„magok a liberalisok” sem veszik észre, nem tartják szem előtt, hogy – ismét egy bibliaihivatkozás (Prov. 20,10) nem lehet kétféle mértékkel mérni. Értsd: megengedni, hogy azegyik vallás hívei a saját szokásaik szerint éljenek, s ugyanezt megtiltani a másiknak. Ezutóbbi mondat az én megfogalmazásom, s azért írom így, hogy egyértelműen jelezzem:Löw finom formában, tapintatosan, de visszatér az egy évvel korábban Kossuthtal folytatottvita legfőbb pontjára.Előbb azonban tesz egy őszintén elismerő gesztust Kossuthnak: nyugtázza, dicséri éshosszan idézi a Pesti Hírlap szerkesztőjének egy 1843-ban írt cikkét, „időszaki sajtónkmezején majdnem ritka tünemény”, amely cikkben Kossuth „a nemes lelkesedés szépórájában” üdvözölte „a pesti zsidó-fiatalságot mesterségek tanulására buzdító egyesület”megalakulását. Kossuth, ebben a cikkében: „A polgári jogok osztogatásánál nemkérdendik azt, hogy istenünket melyik templomban imádjuk?!”Ezután Löw, nem említve, hogy egy évvel korábbi vitájukról van szó, kitér a Kossuthés közte végbement szópárbaj legkényesebb mozzanatára, a zsidó étkezési előírásokra(kasrut). Kossuth a Fábián cikkéhez fűzött szerkesztői jegyzetében a zsidók nép voltáthangsúlyozta, Löw azonban elutasította azt a tételt, hogy a zsidók, korukban, külön népvolnának, és a nép fogalmát mint vallási előírások és hagyományok együttesét értelmezte.Kossuth: „Ha minket kérdene valaki, mi által készíthetik elé magok a zsidók leghathatósabbanteljes emancipatiójokat? azt felelnők: alkalmas reformok által. (…) Nézzék végig,mi vallásukban valóságos dogma, s annak megfelelő szentesített rituale; − mi viszontvallásos szabály színébe öltöztetett politicai institutio, mely Mózestől, a nagy statusférfiútól102 Ko m o r ó c z y Géza