Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

érdekében (Camus-vel, angol barátaival; Reflections on Hanging 13 ), részint különbözőformában, a szellemi szabadságért általa még előbb indított mozgalomban (az ún. hidegháborúévei ezek, a mozgalmat a legváltozatosabb, a KGB pénzelte támadások érik, főkéntfranciául, állítva, hogy a CIA támogatja, anyagilag is).(A Kulturális Szabadságért Kongresszus nevű mozgalom története különös, amelyet avolt szovjet gyarmatbirodalomban, vagyis a „keletivé” tett Európában és más okokbóla mindvégig „nyugatiban” is tananyagként volna szükséges ajánlani. A KongresszusnakKoestler fogalmazta az alapszövegét, annak idején a The New York Times Magazineközölte (1950. október 8.), benne egyebek közt ezt a Matteotti-idézetet: „A szabadság aza levegő, amelyiket belélegeztek; s csupán akkor érzitek igazán, amikor nyakatok köréhurkoljak a kötelet”. (Matteotti: az olasz fasiszták által 1924-ben meggyilkolt politikus.)Kiváltképp azonban antropológiai-tudománytörténeti munkája köti le Koestlert.Róluk az életművet áttekintő ún. „omnibus”-antológiában, vagyis a saját maga általválasztott szemelvényeket önkommentárokkal kísérő antológiában (Bricks to Babel,1981 14 ) ezt írja (a második könyv XXVI. fejezetének bevezetőjében): ami itt következik,a „küldetés-váltás” utáni rész, szellemi odüsszeia egy fotelben. (Francia író meghatározásaaz íróról: kalandor, fotelben, pléddel a térdén. Koestler tehát „nyugati” íróságra vált –az életveszélyes közép-európai eredet, az osztrák–magyar–izraeli–francia–német–orosz–francia–spanyol–portugál etap után – a megoldásul jött „angolság” jegyében, amikora maga nyughatatlan módján térdére terítheti a plédet, amit olykor félrehessent, aztánmégis, hogy ausztriai tudományos kongresszuson, amerikai egyetemen stb. kutatókéntvendégeskedjen.)S ez az újabb utazás jelzi: megint csak Budapestről indult (hozzáteszi: „a szülővárosból”).Ott, 1935-ben, harmincévesen látogatta végig a főbb helyeket, köztük a pszichoanalitikus(és majdan amerikai) „Rappa”, vagyis Rappaport doktor szalonját, ahol egyestén a humorról társalogtak. S ez a társalgás volt elindítója Koestler elmélkedéseineka humorról, melyek előbb könyvként a negyvenes évek végén készültek el, az első változat„törlése” után meg jó évtizeddel később, 1959-ben (Alvajárók 15 ), alapjai lettek a tudományosfelfedezésről szóló sorozatnak, az antropológiai-tudománytörténeti munkának.Az alkotó-folyamat lélektana, írja Koestler, különös módon a humorban mutatkozik megleginkább; az eredetiségen túl ott van benne a választás, a túlzás, az egyszerűsítés, a ráadásulhozzá értett dolgok révén a gazdaságosság, s mindez alkotó közreműködésreösztönzi a hallgatóságot.13Arthur Koestler 1956: Reflections on Hanging. Gollancz, London.14Arthur Koestler 1981: Bricks to Babel. Hutchinson, London.15Arthur Koestler 1996: Alvajárók [The Sleepwalkers]. Európa, Budapest.236 Zirkuli Péter