Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

fegyvert rejtegetőtől. Mert hogy, aki őket pozitíve nem szereti, ne gyűlölje őket s ne forraljon ellenök valamit:azt elképzelni is képtelenek. Ez az egy pont, amelyben minden zs. megegyezik.” 12Azzal pedig végképp nem számolnak, hogy az indulatokat nem egyszerűen a témamindenkori politikai tétje, még csak nem is a holokauszt jóvátehetetlen rémsége, hanem– mindezekből következően is – egy csomó Izraelbe ki nem vándorolt, vagy onnan különféleokokból eljött kettős kötődésű (nemegyszer kettős állampolgárságú) férfi és nőgyakorta identitászavarig fokozódó mély megrendültsége, illetve állandó tenniakarás bankifejeződő kompenzációs kényszere, a zsidó állam érdekeinek feltétlen védelme (illetvea magyar zsidók és zsidó származású magyarok egy tekintélyes hányadának nagyon isérthető túlérzékenysége és meghasonlottsága), vagyis az ügy érzelmi alapú túlbuzgószolgálata szítja ilyen józan ésszel szinte fölfoghatatlanul magas hőfokra. Ezt az attitüdötemígy fejezte ki az 1967-es hatnapos háború idején egy elfogultsággal igazán nem vádolhatóhíres francia gondolkodó, Raymond Aron:„Sohasem voltam cionista, először és mindenek előtt azért, mert nem érzem magam zsidónak… De mavilágosabban érzem, mint tegnap, hogy Izrael megsemmisítésének még a gondolata is lelkem mélyéigmegsebez. Ebben az értelemben megvallom [szó szerint: bevallottam], hogy egy zsidó sohasem lehet teljesenobjektív [szó szerint: sohasem juthat el a tökéletes tárgyilagosságig], ha Izraelről van szó.” 13S innen már csupán egy apró lépés Timothy Garton Ash neves brit társadalomtudósfanyar beismerése, amelynek érvénye vitán felül áll: „Nehéz egy nem zsidó európainakerről írni anélkül, hogy ne növelné a bajt, amelyet elemezni próbál.” 14 Más szóval, aki erreaz aláaknázott terepre merészkedik, egyfelől nem tudhatja, hogy szándékaival szögesellentétben vállalkozása nem eredendően a kívánt hatással ellentétes-e, kontraproduktív(vagy annak minősül), másfelől 2013 nyarán – Auschwitz után csaknem hét évtizeddel –bármennyire szeretné is, nincs többé abban a helyzetben, mint Horváth János volt Trianonután alig egy esztendővel, 1921-ben. Azaz nem „szemlélheti” többé tárgyát, a „zsidósorsot”, holmi „tudományos szenvtelenséggel” – noha a tárgyilagosságra (objektivitásra)változatlanul törekednie kell!Ez viszont nemigen megy, mert elegendő, ha az írásában előforduló bármelyik szereplőszocializációs-ideológiai környezetét vázolva akár egyetlen szót is ejt az illető szárma­12Horváth János Szekfű Gyulának 1921. március 31-én, idézi és interpretálja Miskolczy Ambrus 2001, p. 81. (az első kiemelés H. J.-tól származik,a második az én kiemelésem – B.-K. B.). Nincs itt terünk e pikírt passzus kimerítő elemzésére, így csupán egy megjegyzésre – és egy kérdésre –szorítkozunk: 1. azokon a szöveghelyeken, ahol Horváth János a zs.-jelölést használja, írjuk be a hottentotta vagy egyszerűen az ember szót, ésolvassuk úgy újra; 2. vajon az egyik legkiválóbb múlt századi irodalomtudósunk, H. J. 1944 után mit írt volna ugyanerről? A téma monografikusfeldolgozására a közelmúltban Gyurgyák János vállalkozott A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet című nagyon alapos (ámbár sokakáltal vitatott) könyvében (Gyurgyák 2001); vö. Kecskeméti Károly 2002.13A L’Expresse 2002. február elsejei száma alapján (közelebbi megjelölés nélkül) idézi Boniface 2003, p. 10.14Lásd Timothy Garton Ash, 2003, p. 24.Töredék267