Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

sorból való megszabadulás után? (Ennek is van már fél évszázada.) Ugyanezek a kérdéseka távolabbi múltra is alkalmazhatók: mi volt az ókori görögök titka, minek volt köszönhetőaz itáliai városok felemelkedése és fénykora a 11–16. században? Miért Anglia letta világ műhelye a 18–19. században, miért lett Amerikáé a 20. század? Miért kíséri Magyarországotimmár fél évezrede (egy rövidebb periódust leszámítva) az állandó kudarcés perifériális szerep?A kérdés persze nemcsak engem izgat, hanem évszázadok óta foglalkoztatja a gondolkodókatkülönböző szinteken, különböző aspektusokból (a fejlődés, a modernizáció,a civilizációk életciklusa stb.). Néhány nagy, illetve jelentős gondolkodó a hosszú sorból:Karl Marx, Max Weber, Oswald Spengler, Arnold Toynbee, Samuel Huntington, FrancisFukuyama. Nincs olyan ambícióm, hogy Weberrel vagy Toynbee-vel fölvegyem a versenyt,ennél sokkal szerényebb a célkitűzésem. A kérdéskör egy kisebb szeletét választottamki, és azt próbálom megvizsgálni, hogy mi a szerepe az individualizmusnak azeurópai kultúrában, milyen utat járt be, mennyiben befolyásolja a helyzetét, állapotátkülönösen a 20. század második felében?Minden mindennel összefüggBármennyire is lokalizálni kívántam a vizsgálandó kérdést, már az anyaggyűjtés elsőhónapjaiban beleütköztem egy szinte megoldhatatlannak tűnő problémába: mivel azindividualizmusnak az egész társadalomra gyakorolt hatását kell vizsgálnom, szinte mindenhezkellene értenem. Bár elég széles az érdeklődési köröm, mégsem vagyok történész(azon belül: művészettörténész, gazdaságtörténész, kultúrtörténész, társadalomtörténész,ókorász, középkorász, a felvilágosodásra szakosodott kutató stb.), filozófus,esztéta, szociológus, szociálpszichológus, teológus, jogtudós, közgazdász, politológus,hogy csak a legfontosabbakat soroljam fel. (Az is igaz, hogy más, hasonló témával foglalkozókutatók sem polihisztorok.) Viszont a kívülállóságnak is vannak előnyei, mert innenjól látható a szakemberek gyakori szakmai vaksága: az elfogadott szabályok ésmódszerek nemcsak a tudományosság zálogai és az ellenőrizhetőség biztosítékai, hanemegyben korlátok is, és ha a kutatók átcsúsznak a rutinba – nem ritka eset –, akkorkimondottan csőlátásról beszélhetünk.A mindentudásra vannak jó példák a közelmúltból is. Francis Fukuyama A nagy szétbomláscímű kitűnő könyvében a nyugati társadalmak 20. század második felében bekövetkezetttársadalmi válságát (közösségek szétesése, családok felbomlása, bűnözés növekedése,elidegenedés, a politikai berendezkedés hanyatlása stb.) az ipari társadalomnaka posztindusztriális korba való átmeneteként fogja fel, átmenettel járó zavarnak, aminvélhetően túl fognak lépni. (A könyv 1999-ban jelent meg, a pozitív jeleket a szerző máraz évtized elejétől látni vélte.) Imponáló az amerikai politológus tájékozottsága, ahogy254 Kö r m e n dy La j os