Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

Vajon némi távolságtartással szemlélve e vigasztalan „tájképet”, mindezen tények éstendenciák ismeretében nem lehetséges-e, hogy mindnyájan, „egy, persze súlyos történelmifélreértés alanyai, szereplői, formálói és áldozatai vagyunk?” 33Innen ugyanis az út csak egyetlen irányba: tömbösödéshez, „pilléresedéshez” szociológiailagkevéssé, (pszeudo)ideológiailag viszont annál inkább aládúcolt érdekellentétek,(kölcsönös) frusztrációk, lelkiismeret-furdalással elegyes meghasonlások és egymás ellenacsarkodó szekértáborok felé vezet.Más szóval nagyon is lehetséges, hogy Bertha Bulcsú, aki nem volt sem történész, semszociológus, sem politológus, „csupán” maga is „mélyről jött” író-szociográfus, igencsakfején találta a szöget, amikor az „újnemességről” beszélt. És ki tudja, hogy hanyagul elejtettmegjegyzése a föntebb idézett fejlemények fényében nem valamiféle önbeteljesítőjóslat volt-e mégis, amelynek, amennyiben beigazolódik, mindnyájan – ismételjük –,a magyar politikai és kultúrnemzet minden tagja egyformán kárvallottja (lehet).Mert ha Bertha Bulcsú látomása valósnak, s Kőbányai János, valamint Kende Péter 34(és ezúttal nem idézett társaik) szövegeiből kihámozható jelenségek pedig időtállónakbizonyulnak, netán véglegesen rögzülnek, az nem kevesebbet jelent(het), mint azt, hogyszocialista építés ide, rendszerváltozás oda, a magyar történelem bugyraiban rejtőzőfeudális-rendies származás-központú (ki fia borja) rendezőelv 35 változatlanul érvényesés működőképes. Mindössze, akárha egy különösen ellenálló influenzavírus, alakot (éskódot) változtatott: a „kutyabőr” helyébe – durva leegyszerűsítéssel, ám nem egészenalaptalan feltételezéssel – a soához (holokauszthoz) és közvetve a zsidó származáshozvaló megkerülhetetlen egyéni viszonyulás lépett. 36 Nem kell azonban sem társadalomtudósnak,sem szociálpszichológusnak lenni ahhoz, hogy belássuk: ez nem „zsidókérdés”,ellenkezőleg: a legkeményebb „magyarkérdés” 37 …S most tegyük ismét a szívünkre a kezünket: s gondoljuk meg (az általunk jelzésszerűenszámba vett, ám mások, az olvasók hasonló emlékanyagával föltehetően tengernyitapasztalat összegzését megkísértve): vajon történelmileg, társadalomtörténetileg s kiválttársadalomlélektanilag nem teljesen „logikus”, mi több: legitim jelenséggel-jelenségek-33Lásd bővebben Borsi-Kálmán Béla 1999–2000, továbbá Borsi-Kálmán Béla 2002 (a hivatkozott passzusok: pp. 145–150.).34Ismereteink szerint szintúgy elég kevés visszhangot keltett Kende Péter Párizsból való hazatérése után írt egyik legfontosabb, Zsidó Magyarországcímű esszéje (Kende Péter 2003), amely az asszimiláció tényleges (ám érzelmileg ellentmondásos) befejezettsége mellett érvelve, újszerű s igenmeggyőző módon szólít fel a „kérdés” újragondolására.35Ez Bibó egyik alapvető tanulmányában „születésrendi elv” néven szerepel. (Vö. Balog 2004, p. 108.)36Mészöly Miklós posztumusz esszéje I. részének egyik alfejezetcíme így hangzik: „A megkerülhetetlen kérdés!” Mészöly 2004, (I), p. 52.; vö. Kőbányai2001, pp. 22–23.37Az általunk (Kemény Zsigmond, Szemere Bertalan, Mályusz Elemér és Tóth Zoltán nyomán) „nemesi polgárisodásnak” nevezett, a nemesi és polgáriértékek egymásba fonódó/áttetsző, rendkívül bonyolult, szervesnek remélt (ám sajnos torzóban maradt) sokáig, lényegében 1920-ig mégis ígéretesfolyamataként értelmezett jelenségről így ír a kérdés egyik legfelkészültebb magyar szakértője: „(…) a nagymértékben követett politikai szerepideálokMagyarországon a nemesség ideáljához álltak közel, vagyis a Verbürgerlichtung értelmében vett magyar polgárosodás tulajdonképpen »nemesedés«(Veradeligung) volt.” Lásd Halmos Károly 1991, p. 134. (az én kiemelésem – B.-K. B.). Vö. Tóth Zoltán 1991: ibid., pp. 75–131. (Lásd még ehhez írásunk 24.jegyzetét is!)Töredék273