Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

pázó vallomásos levelet írt Esztergomban tanuló barátjának, Csulen Mártonnak, amelybőlegykorú fordításban a legszebb részlet a kezdet:„Felvirradt az idő, hogy a szlávok valahára egyet értsenek! Felvirradt az idő, hogy egymáshoz ragaszkodjanak,és egymásfelől tudjanak, hogy közölünk senki el ne vesszen, hanem inkább összeolvadjunk, s így egynekszavára az egész nyáj figyeljen!”A Népek Tavaszának csodálatos szabadságvágya tör elő, amikor a költőt idézte:„Ej öcsém, van ez szabadság, mikor az ember alig lehet, már is el akarják fogni –jól éneklé Hadkovicz [= Andrej Sládković]:Álhatatos elme – beteg test,a szláv rab – szabad ember.E névnek érdemtelen népe.”Maga a levél egyébként keserű beszámoló arról, hogy „megyebeli magyar uraink”miként léptek fel a szlovák nemzeti mozgalom ellen. Elfogták a május 10-i nyitrai szlovákgyűlés szervezőit, és „csak alkalmat kerestek, hogy engem is befoghassanak”, Hurbant isel akarták fogni, de elmenekült Galíciába vagy Prágába, és „mivel ő többé magánosanvissza nem jön, hanem csak 10 000 emberrel, s akkor jaj valakinek!”A kihallgatás során Viktorin József, bár nem árult el többet, mint amit – egyébkéntbefejezetlen – levelében írt, „nyilatkozványában” öntudatosan válaszolt a kérdésre: „Kitismernék én a pánszlávok közül? mi a céljuk? eszközeik? és segéd forrásaik?”:„Hogy ezekre valamit válaszolni lehessen, szükség tudni, mi értetődik itt a pánszláv név alatt? Ha a pánszlávnevezet annyit tesz, mint: szeretni tulajdon anyai nyelvét, ennek művelődésén iparkodni, ahol lehet, s a hazaitörvények sérelme nélkül történhető nyilvánosságba is azt hozni törekedni, továbbá más ugyanazon törzsökhöztartozó nemzetekhez különös testvéri vonzalommal viseltetni, anélkül hogy azoknak politikai állásokmegváltoztatására csak legkisebb tekintet is legyen, hanem az egész vonzalom literatúra és nemzeti származáshatárai között maradjon – ha mondom ezt teszi a pánszláv nevezet, akkor én nem vagyok képes a pánszlávokatelőszámlálni, mivel minden miveltebb szláv annak lenne keresztelendő. Ha azonban a pánszlávnevezetnek már értelme »hazaárulás«, akkor feleletem egészen más színt ölt magára. Legbuzgóbb szlávoks emiatt Magyarországban leginkább rossz hírben álló egyéneket, akikkel ismerős vagyok: Stur Lajos és HurbanJózsef. De vajon ezekről lehetne-e azt mondani, hogy ők hazaárulók volnának, én legalább nem akarnékreá esküdni. Lehet, ő nekik van bűnös tervök, de én részemről arról mit sem tudok, annál fogva vétek nélkülnem is bizonyíthat[o]m. Amit ők előttem valaha beszéltek, az mind törvényes út volt, s abban összepontosult,hogy minden módon azon kell törekednünk, miszerint tót nyelvünk tót vármegyékbe tanácskozási nyelvülbehozassék, országgyűlésre mennél számosabb szláv érzelmű egyének küldessenek, hogy így majd az országnemzeti államu[n]kat törvényileg ismerje el. Innen már világos a cél s az eszköz.”94 Miskolczy Ambrus