Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

1863 nyarán összeülő erdélyi országgyűlés hivatásának annak kellene lennie, hogy kidolgozzák,hogyan valósítható meg az unió a gyakorlatban is. Az utóbbi pedig méltatlankodvataglalta Nádasdy Ferenc gróf erdélyi kancellár kijelentését, miszerint az erdélyi országgyűlésfeladata a bécsi birodalmi tanácsba küldött tagok választása lesz, hogy Erdélyönakaratából „Szent István koronája alól az úgynevezett örökös tartományok sorába lépjen”.16 Az eljárás megindult, a hadbíróság igyekezett információkat begyűjteni Lonkay1856-ban és 1860-ban lefolytatott sajtópereiről is. 17Nem csoda, hogy a szorongatott helyzetbe került Lonkay már sokkal készségesebbvolt a korábban kifogásolt cikk szerzőjének megnevezésében. Worafkával közölte, hogyaz „Alter ego” szignóval megjelent cikk szerzője Sánta Mihály lelkész a Balassagyarmatmelletti Óváron. Worafka erre felszólította, hogy Sántától részletes iratot kérjen az állítólagmegtörtént hivatali visszaélésekről. 18 Pálffyt láthatólag nem a zsidóellenes kijelentésekérdekelték, hanem a hivatalnokok méltóságát érezte sértve. (Nem tudjuk egyébként,hogy a kért részletes irat Sántától beérkezett-e, az aktában mindenesetre nem maradtnyoma.)Minden korábbi konfliktus ellenére a kancellár és a helytartó úgy ítélte meg, hogy akatolikus klérus támogatását élvező lapot mégiscsak a kormányzatot óvatosan támogatósajtóorgánumok közé kell sorolniuk, s lehetőség szerint mentőövet dobniuk a fenyegetőhullámok közepette. Forgách ezért arra kérte Pálffyt, hogy informális csatornán keresztülközvetítse Johann Coronini-Cronberg gróf altábornagy magyarországi főhad pa rancsnoknak: Forgách egyrészt rosszallja, hogy a katonai hatóságok a kormány által támogatottkonzervatív sajtóorgánumot támadnak, mivel a lap „mindenkor nyilván a kormány ésa mérsékelt irány érdekeit igyekezett képviselni”, másrészt „a neheztelt cikkek sem tartalmát,sem irányát nem találom olyannak, mely méltó okot szolgáltathatna a katonai törvényszékfellépésére”. Harmadrészt pedig általában véve is hangot adott annak a véleményének,hogy a katonai hatóságok a kelleténél jobban igyekeznek megszorítania véleménynyilvánítás szabadságát. 19 Pálffy viszont bizalmas tapogatózás helyett a hadsereg-parancsnokságnakLonkay korábbi bírósági ügyeire vonatkozó kérdésére adottválaszához csatolva hivatalos átiratot intézett Coroninihez, amiben tolmácsolta Forgáchvéleményét, azt is megemlítve, hogy a kancellár szerint a megindult eljárás nem fog eredménnyelzárulni, azaz Lonkayt vélhetően fel fogják majd menteni. Coronini nagyon határozotthangú átiratban utasította el a befolyásolási kísérletet, mondván, nem lehet tekintettelarra, hogy az adott lap általában véve milyen politikai állású, s szerinte a kormány16„∆” 1863: Az erdélyi kérdés. Idők Tanúja, 4. évf., 55–957. sz., márc. 9.; „(???)” 1863: „Bécs, márc. 10.” Idők Tanúja, 4. évf., 57–955. sz., 1863. márc. 11.17Az országos hadparancsnokság átirata a helytartótanács elnökségéhez, Buda, 1863. ápr. 3. MOL D 191 3259.IV.B.1863.18Worafka jelentése a helytartótanács elnökségéhez, Pest, 1863. ápr. 11. MOL D 191 3259.IV.B.1863.19Forgách levele Pálffyhoz, Bécs, 1863. ápr. 30. MOL D 191 3538.IV.1863. Vö. MOL D 185 M. kir. udvari kancellária, elnöki iratok, 1863:360.„…hová jutottunk, midőn egy conservativ és kath. szerkesztőt ilyen zsidóügyi cikkért elítélnek”135