Homályzónák Zones d' Ombre - MEK - Országos Széchényi Könyvtár

vezett, mely kapcsolatba van hozva a lakhatási jog törvényével”. 3 A szakirodalombancsak „Károlyi-féle konferenciának” nevezett, Károlyi Ede gróf által kezdeményezett 1861.áprilisi tanácskozás némileg megvilágítja ennek hátterét. Itt ugyanis az emancipáció feltételekhezkötésének gondolata merült fel („némely vallási törvény megreformálása, a zsidókelőzetes kulturális kimüvelése, intelligenciájuk szerint való osztályozása és a bevándorláskorlátozása”), mégpedig állítólag az ott részt vevő zsidó részvevők által istámogatva. 4 Az országgyűlés feloszlatása és az uralkodó által 1861. november 5-én bevezetettrendeleti kormányzás, az ún. Schmerling-provizórium éveinek sajtójából már jobbáraaz emancipációt támogató hangokat tartotta fontosnak a kortárs emlékezet („Asajtó túlnyomó része barátságosan tárgyalta ügyünket és hathatósan támogatta törekvéseinket.”5 ), ahogy a történeti irodalom is: „A hatvanas évek sajtójának hangja jóval nagyobbrokonérzéssel fordul a zsidóság felé, mint az októberi diplóma kiadása előtti sajtó”– írja Csetényi Imre. 6 Kivételként megemlíti a konzervatív Pesti Hírnököt, amely ugyannem agitált az emancipáció ellen, „rejtett, vagy nem is rejtett célzásaival azonban azantisemita hang meghonosítója”. Emellett a „klerikális irány lapjára” tér ki (tévesen a MagyarSajtóval azonosítva azt, a dualizmus éveiben megjelenő Magyar Állam elődje azonbanaz Idők Tanúja című lap volt), mely véleménye szerint „a zsidósággal szemben tartózkodóhangot használ, erősebb hangot nem üt meg”. 7 Más forrásokból azonban tudjuk,hogy például az évtized kalendáriumirodalmában is fel-feltűntek az antiszemita hangok,Medve Imre (alias Tatár Péter) írásaiban mutatja ezt be a tőkés fejlődést helytelenítő kontextuselemeként Kovács István Gábor. 8Az 1869-ben az Idők Tanúja és a Pesti Hírnök egybeolvadása nyomán létrejött MagyarÁllam a dualizmus évtizedeiben a modern politikai antiszemitizmus egyik legelszántabbzászlóvivője volt; most vizsgáljuk meg az Idők Tanúját, hogy valóban „tartózkodóhangot használt”-e.Lonkay Antal, a kor ismert újságírója 1860 elején indította útjára ezt a lapot, melybena katolicizmus érdekeinek képviseletét hirdette. Politikai tekintetben a magyar konzervatívokprogramja jegyében egyszerre érvelt a birodalmi centralizációt megtestesítő 1861.februári pátens és a magyar liberálisoknak az 1848. áprilisi törvények legitimitását hirdetőálláspontja ellen. 9 A lap példányszáma 1862-ben 950 körül mozgott, Joseph Worafka3Groszmann 1917: op. cit., pp. 24–25.; Csetényi 1942–1945, pp. 101.; Szabad 1967: op. cit., pp. 509–510.4Groszmann 1917: op. cit., p. 23.5Mezei Mór 1918, pp. 27–28.6Csetényi 1942–1945: op. cit., p. 98.; vö. Groszmann 1917: op. cit., pp. 26–27., 47–48.7Csetényi 1942–1945: op. cit., pp. 98–99. Említést tesz még A Hon egyik cikkéről is, mint amely „egy-két vágást azért tesz a zsidóság ellen.” Példaként alap 1863. április 15-i számát említi, amelyben egy izraelita tánctanító magyar nyelvű hirdetésében található nyelvhelyességi hibákon évődik (ibid. 99.).Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a lap másik példaként Buday József színházigazgató színházi hirdetését is megemlítette, érvelése tehát nemkifejezetten a zsidóság magyarságának kérdését célozta. (Ujdonságok c. rovat, A Hon, 1. évf., 85. sz., 1863. ápr. 15.)8Kovács I. Gábor 1989, pp. 198–201.9Lonkayról lásd: Magyar Állam, 29. évf., 200–8848. sz., 1888. aug. 30.; Szinnyei József 1900, pp. 364–1367.; Császtvay Tünde 1998, pp. 51–58.; a lapról lásd:Buzinkay Géza 1985, pp. 402–404.132 De ák Ág ne s