Modern katolikus fejek

109
ismeretét, hogy igazságossággal lecsillapítsa a panaszokat és megszün-
tesse a szenvedéseket?» A vallástalanság és erkölcstelenség vetéséből
a nemzet csak forradalmat és szerencsétlenséget arathat. Ekként tépe-
lődött a harmincéves gróf, de nem tudott maga elé biztos programot
tűzni, bármennyire is belemerült a katolikus bölcselők és államférfiak
tanulmányozásába. A rend helyreállítása után, mint parancsőrtiszt, a
Louvreba költözött és üres óráiban lázasan forgatta de Maistre, Bonald,
Veuillot, Le Play, Balmes és Donoso Cortes írásait. Már-már attól
félt, hogy minden fáradozása «a katolikus és szociális dilettantizmus egy
nemére- fog zsugorodni. A körülmények azonban mást hoztak magukkal.
Ozanam kiváló munkatársa, Le Prévost, aki a Paulai Szent Vince-
Testvérek társulatát megalapította, 1848 körül arra a megállapításra
jutott, hogy a keresztény jótékonykodás előtt egészen új működési tér
nyílik, mert amíg azelőtt csak az öregek, özvegyek, árvák és betegek
nyomorogtak, most teljesen ép és munkabíró emberek is betevő falat
és rendes öltözet nélkül állnak. Ennek okát a gépi termelésben látta,
amelyet «még nem töltött meg lélekkel a kereszténység» Le Prévost
gyorsan határozott: miután nem elég csak a szegényekkel foglalkozni,
törődni kell a munkásokkal is. Nagy segítségére volt ebben Maignen
Maurice, egyike azoknak a laikus apostoloknak, akikben bővelkedett
Paris. Maignen ismerte Kolping működését s német példára átalakí-
totta a testvérek montparnassei patronázsát «Association des Jeunes
Ouvriers de Notre-Dame de Nazareth- névvel legényegyesületté, amelyet
azután 1865-ben «Cercle des Jeunes Ouvriers--re kereszteltek át.
Maignen mindenképen egy katonatisztet szeretett volna megnyerni a kör
elnökének s amikor Tour du Pin márki, akivel véletlenül megismerke-
dett, barátját ajánlotta figyelmébe, 1871 novemberében váratlanul meg-
látogatta de Mun grófot.
Hosszasan elbeszélgettek a nemrég lefolyt eseményekről, majd
a kommün rémségeire térve, Maignen ezt mondta:
«Kik a felelősek? Az igazi felelősek a gazdagok, a nagyok, az
élet boldogai, Ön is, akik kedvtelést keresnek az összeomlott falak között,
akik a nép oldalán haladnak anélkül, hogy azt meglátnák és megismernék,
akik mitsem tudnak a tömeg lelkéről, szükségletéről, szenvedéseiről.
En a néppel együtt élek s az ő nevében mondom, hogy a nép nem gyű-
löli önöket, csak nem ismeri önöket, úgy, ahogy önök nem ismerik őt:
nyilt szívvel, kitárt karokkal közeledjék hozzá s tapasztalni fogja, hogy
megértésre talál.»
Grófunk örömmel ígérte meg, hogy kimegy az ifjú-munkások
közé s december io-én valóban elmondta előttük első beszédét. A siker
apostoli buzgósággal töltötte el. Ügy érezte, rálépett az útra, amelyen
legnagyobb hasznára válhat Egyházának és hazájának. A legközelebbi