You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
64<br />
gyarázatokkal kísért. 1885-ben könyvet írt a római jog forrásainak<br />
történetéről, 1889-ben jelent meg munkája a római hitbizományok és<br />
legátumok jogának általános elméletéről, 1890-ben egy hatalmas kötet<br />
Jusztiniánus Institúcióinak forrásairól. Utóbbi munkáját 1900-ban<br />
kibővítve újból kiadta. Erról mondotta Scialoja, hogy «a tudomány<br />
végleges diadala» Hoepli gyűjteményében i8o3-ban a Digestákat publie<br />
kálta, valamivel később megírta a római büntetőjogot, amelyet Momm-<br />
sen utóbb megjelenő hatalmas műve sem tett feleslegessé. íooosban<br />
«A Pandekták kézikönyve» cím alatt dolgozta egybe régebbi tanulmányait.<br />
Ebben az évben fogott hozzá több jogtudóssal a Corpus Juris kritikai<br />
kiadásához, amely csak halála után fejeződött be. Kritikai kiadást<br />
készített régi szír szövegekből. Közel jo cikket írt az olasz jogi enciklo-<br />
pédiába. Mesterműve azonban a Bazilikák VII. könyvének kiadása,<br />
amelyet ő fordított latinra. Sorban adta ki a Bazilikák egy hatalmas<br />
latin nyelvű összefoglalását is, amelyet akkoriban találtak meg a vatikáni<br />
könyvtárban. Halála akadályozta meg, hogy a tizenkettedik kötetnél<br />
tovább haladjon. Az a Ferrini-bibliografia, amelyet Pellegrini állított<br />
össze, nem kevesebb, mint 214 könyvet és tanulmányt sorol fel. A világ-<br />
háború után Ferrini egyik barátja, Castelli, alapítványt létesített a nagy<br />
tudós irodalmi hagyatékának kiadására. A legkitűnőbb olasz jogászok-<br />
ból, élükön Scialoja professzorral, Olaszország Genfben is sokat szerepelt<br />
nemzetközi jogászával alakult meg az a bizottság, amely Ferrini időálló<br />
monográfiáit összegyűjtötte és 1928-30-ban öt kötetben közzétette.<br />
Ferrini publikációinak különleges jellege és a szerző szerénysége<br />
volt az oka annak, hogy nevét életében kevéssé ismerte a nagyközönség.<br />
Am annál inkább értékelte tevékenységét a tudományos világ. Minden-<br />
esetre meg kell említenünk, hogy szakkörökben olykor kifogások is<br />
hangzottak el, mert Ferrini – elragadtatva az alkotás szenvedélyétől -<br />
nem minden közleményét érlelte meg kellőképen. Az idézeteknél sok-<br />
szór hagyatkozott emlékezetére, ami ártalmára volt a pontosságnak.<br />
Ilyenkor alázatosan és jó szívvel ismerte el tévedését s vitatkozás helyett<br />
örömmel köszönte meg a bírálatot, mert ő végül is az igazságot kereste<br />
s annak kívánt szolgálni. Kisebb tévedései sem árthatnak azonban<br />
tudományos halhatatlanságának. Mommsen, bár erősen <strong>katolikus</strong>-<br />
ellenes volt, 1902-ben Nogara,, a vatikáni etruszk-múzeum igazgatója<br />
előtt kijelentette, hogy ha a romanisztikai tanulmányok szempontjából<br />
a XIX. századot Savignyről, akkor a XX. századot Ferriniről fogják<br />
elnevezni. «Ferrini munkássága nyomán – folytatta Mommsen –<br />
a romanisztikai tanulmányok elsőbbsége Németországról Olaszországra<br />
száll át. De nem vagyunk irigyek.»<br />
Két hónappal később, hogy Mommsen nyilatkozata elhangzott,<br />
Ferrini meghalt s korai elmúlása megakadályozta, hogy a jóslat teljes<br />
mértékben valóra váljék. Munkásságának értéke azonban már ekkor
Change language