Modern katolikus fejek

136
Ehhez a két feltételhez harmadik követelményként csatlakozik
a komoly és mélyreható társadalomtudományi ismeret. «Egyik legforróbb
kívánságunk, – olvassuk Harmelnél, – hogy fiaink és leányaink tanul-
mányai között helyet kapjon a keresztény társadalomtudomány. A tudat-
lanság elgáncsolja a gyakorlatot is. Legtöbb bajunk a szociális köteles-
ségek elhanyagolásából íakad s ezeket a kötelességeket sohasem tudjuk
belevinni a lelkekbe, ha nem ismertetjük meg velük az ifjúságot.»
Harmel nevét ki sem ejtették azon a vidéken, ahol hatalmas gyárai
gomolyogták fel a füstöt a felhők közé. Csak a «jó atya- gyanánt emleget-
ték Val des Bois gyárosát, aki páratlanul hosszú, szép öregsége végén
méltán írhatta bele végrendeletébe: «Eletemet három nagy szenvedély
töltötte ki: a család megszentelése, a munkás boldogsága és Jézus
Krisztus szolgálata. Ezt a hármas örökséget hagyom a jövő nemzedékre.»
Guitton Georges S. J., aki Harmel szociális tanítását és alkotásait tudó-
mányosan feldolgozta, külön két hatalmas kötetet írt erről az életről.
Csodálatos lélek bontakozik ki e mű nyomán, de ezt a csodálatos lelket
– mint Guitton ismételten hangsúlyozza – maga Harmel alakította ki
azzal, hogy mélyen és tisztán keresztényi életre törekedett. «Mindent
Jézusért» – ez volt a címe annak az elmélkedési könyvnek, amelyet
nap-nap után forgatott, és fiaihoz intézett, már említett végrendelete
is ezzel az intelemmel zárul: «Legyetek mindenkor Krisztus katonái!»
Harmel Leó 1829 február 17-én született az Ardennes-hegyvidék
Neuville-Les-Wasigny községében. Apja 1810-ben nyitotta meg itt kis
szövőműhelyét, amelyből a val-des-boisi gyártelep kifejlődött. «Anyám-
nak már három gyermeke volt. A harmadik gyermek születésekor az
orvos kijelentette, hogy életébe kerülhet, ha nem enged magának több
évi pihenést. Anyám vidáman felelte: ,A jó Isten azt teszi, amit akar,
mert az övé vagyok!’ És tizenhat hónappal később világra jöttem.
Utánam még négy gyermek következett.» Ez a kis naplófeljegyzés beszé-
desen világít rá arra a keresztény légkörre, amely a családi otthonban
uralkodott. Szociális elveinek alapvetését Harmel már apjától megkapta.
«Atyám mindig mondotta,- emlékezik vissza Harmel, – hogy azok a
munkások a legjobb segítőtársaink, akik nagyobb gondot fordítanak az
üzem érdekeire, mint arra, hogy nekünk személy szerint tessenek. Ezek
az utóbbiak a mi költségünkön élnek, míg az előbbiek boldogulásunk
tényezői.» Alig végezte el Leó a középiskolát s tanulta ki a gyárban a
szövőmesterséget, apja súlyos betegségbe esett, s neki kellett huszonöt-
éves korában átvennie a telep vezetését. Előtte egy évvel kötött házas-
ságot, amelyből az évek múlásával kilenc gyermeke született.
A levelek, naplófeljegyzések és epizódok tömegével, lenyűgözően
jeleníti meg életrajzában Guitton azt az Istenbe vetett erős hitet és bizo-
dalmát, amely Harmelnek minden cselekedetét áthatotta. Amikor fele-