Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
181<br />
rozta, hogy Alenconból Lisieuxba költözik, ahol meghalt feleségének<br />
testvére, Guerin úr és családja lakott. Sógornőjére bízta a kis leányokat.<br />
Elmaradhatatlan játszótársával, Céline nővérével, és Pauline<br />
«mama» irányítása mellett a kis Teréz élete itt is a végtelenség sugarának<br />
hatása alatt folyt. Aki látta egyszer a házat s annak minden berendezés<br />
sét, ahol Martinék Lisieuxban laktak, az sokat megért ennek a keresz-<br />
tény családnak életéből. A játékszerek egy feltűnően komoly leánykára<br />
vallanak s ott van közöttük egy nagy feszület is. Teréz nem volt gyér-<br />
mekded abban az értelemben, ahogy sokan elképzelni szeretnék. Nem<br />
egyszer volt makacs és önfejű s keresztülvitte, amit akart. De éppen így,<br />
sírva kért bocsánatot, amint rájött, hogy hibát vagy szeretetlenséget<br />
követett el. A szenttéavatási eljárás aktái bizonyítják, hogy a szerzetesi<br />
hivatás gondolata éppen olyan korán megfogamzott a kis leány lelké-<br />
ben, mint ahogyan már öntudata első ébredésétől a kis áldozatok gyakor-<br />
lásában, az állandó lemondásban élte életét. Egy ismerősüknek feltűnt<br />
egy alkalommal, hogy a két kis leány, Teréz és Céline, beszélgetés köz-<br />
ben a «pratique» szócskát állandóan használják. Megleste őket és ekkor<br />
kiderült, hogy napközben végzendő önmegtagadási gyakorlatokról volt<br />
szó. Terézke hat és féléves korában járult először a szent gyónáshoz.<br />
Erről így ír «Egy lélek történeté»-ben: «Jól kioktatva abban, hogy mit<br />
kell tennem, beléptem a gyóntatószékbe és letérdeltem. Azonban a<br />
gyóntató pap, amikor kitekintett a rácson, nem látott senkit. Olyan kicsi<br />
voltam, hogy a fejem nem ért fel a könyöklő deszkáig. Azt mondta tehát<br />
nekem, hogy gyónjak állva. Engedelmesen felálltam s hogy jobban lát-<br />
hassam, egészen szemtől-szembe fordultam feléje. Mélységes hittel<br />
végeztem el gyónásomat és fogadtam áldását, mert hiszen te azt mond-<br />
tad nekem, hogy ebben az ünnepélyes pillanatban a kis Jézuskának<br />
könnyei hullanak lelkemre és megtisztítják azt . . . Aztán odatartottam<br />
az én kis olvasómat, hogy áldja meg. Mikor kiléptem a gyóntatószékből,<br />
oly boldog és könnyű volt a lelkem, hogy ahhoz fogható örömet még<br />
nem éreztem . . . Azóta meggyóntam minden nagyobb ünnepen s ezek<br />
a gyónások örömmel töltötték el bensőmet.» Csak négy év múlva járul-<br />
hatott azonban az Oltáriszentséghez – a gyermekek korai szentáldo-<br />
zása akkor még nem volt szokásban – s ez idő alatt mindig meggyónt<br />
anélkül, hogy utána az Úr testét magához vehette volna.<br />
Eletének második súlyos csapása Pauline nővérének egyidőre való<br />
elvesztése volt, mert Pauline 1882-ben belépett a lisieuxi Karmelbe.<br />
Kis Teréz fájdalma kimondhatatlan nagy volt, mert úgy érezte, hogy<br />
egészen egyedül marad. A hosszú együttléteket most két-három perces<br />
beszélgetés váltotta fel a Karmel társalgójának rácsánál. A zárda akkori<br />
perjelnője, Gonzaga anya, igen szigorúan, betűszerint tartotta be a sza-<br />
bályokat s így a kis családnak csak egy félórája volt a látogatásra, amiből<br />
a legkisebbnek, Teréznek, alig néhány perc jutott. Ez a fájdalom is
Change language