Modern katolikus fejek

113
detét jellemzi s amely nem valami véletlenül elkövetett hibának a gyü-
mölcse, hanem egy egész rendszernek, amelyet a gőgön és az Isten
elleni pártütés szellemén építettek fel. Laissez faire! Laissez passer!
ez volt a liberális nemzetgazdaság mágikus formulája, mondhatni az a
formula, amely az egész forradalom történetén keresztül arra szolgál,
hogy szentesítse az erő minden visszaélését.»
Erre az éles beszédre Périn Charles néhány nappal később ugyan-
csak Chartresban felelt. Kijelentette, hogy a liberális katolikusok is
meg vannak győződve a munkásvédelmi intézkedések szükségességéről,
valamint arról, hogy a munkaadók és munkások egyre fokozódó ellen-
tétét le kell tompítani, ám ha a reformátorok a régi korporációk rend-
szerét és kiváltságait akarnák visszaállítani, akkor nem haladhatnak
együtt. «A korporációk felállítása a jelenlegi gazdasági rendben csak
megakadályozná a mi karitatív munkánkat- – hangoztatta Périn. A két
beszédet hosszabb vita követte, majd végül is a liberálisok elszakadtak.
Miután ebben az időben a francia – mondhatni az összes európai -
egyetemeken az ortodox-liberális nemzetgazdaságtannak monopóliuma
volt, de Munt a katolikus tanárok is mind elhagyták, csak az angersi
Bazin Hervé tartott ki mellette.
A munkáskörök tanulmányi bizottsága, de Mun vezetésével, a
magántulajdon, a hitel és a munka megszervezésének csoportjaira osz-
totta be a feldolgozásra váró terepet. Igen figyelemreméltó az az állás-
pont, amelyet a bizottság i882-ben a munkaszerződésre vonatkozóan
foglalt el: «A szerződés természete sem nem bérbeadás, sem nem vásár-
lás, hanem mindenkor szolgáltatások kicserélése. Már most, hogy ilyen
természetű szerződés méltányos legyen, a kicserélt szolgáltatásoknak
egyenlő értékkel kell bírniok. így tehát, miután a munkaadónak és a
munkásnak a vállalkozásból kell megélnie, ezt a vállalkozást olyan módon
kell vezetni, hogy a szerződők mindegyikének biztosítani lehessen azt,
ami a munka törvényének ezen télelében foglaltatik: ,Arcod verítékével
keresd meg kenyeredet', azaz a vállalkozás gyümölcseit olyan módon
kell megosztani, hogy úgy az egyiknek, mint a másiknak állapotához
mérten biztosítva legyen a tisztességes megélhetés . . . Bármilyen rendű
ember részére a tisztességes élet követelményei ezek: családi tűzhely,
annak lehetősége, hogy családját állásának megfelelően nevelje, továbbá,
hogy eleget gyűjthessen öreg napjaira, amikor már nem tud pénzt
keresni.»
A cél tehát az, hogy a munkaadó emberi létfeltételek nyújtásával
viszonozza munkásának a vállalkozásban kamatoztatott erőt. A munkás-
nak járó emberi létfeltételek között kell érteni elsősorban azt, hogy
munkaerejét idő előtt el ne veszítse. Miután pedig ez nem annyira a
munkabér nagyságától, mint azoktól a feltételektől függ, amelyek között
a munkásnak dolgoznia kell, a munkahelyeket egészség, erkölcsiség és