Modern katolikus fejek

226
haboztam: Issa (Jézus), barátom, nem próféta, hanem valójában Isten
fia . . . s elmondtam neki a Hiszekegyet . . . Egyszerre csak elszorult
a torkom. Szemembe könny szökött. Mert hát volt jogom ehhez az
imádásraméltó történethez? Szabad volt nekem így beszélnem Jézus
Krisztusról anélkül, hogy benne hinnék? – Szidia, folytattam, most
tudod, ki a keresztények ura? Tudd meg, hogy mi érte szívesen adjuk
életünket; vedd tudomásul, hogy mindaz az erőnk, mit csodálsz, Tőle
jön, s hogy mi hozzá állandóan mint szeretett atyához fordulunk . . .
A legkülönösebb lelkiállapotban voltam akkor, mert nem hittem, hogy
Jézus Krisztus az Isten fia, és nem tudtam imádkozni. És mégis szívem
mélyéből beszéltem, úgy látszik, hogy nem vétettem az őszinteség
ellen . . . Ebben a pillanatban tudtam, hogy hazudtam, de tudtam azt
is, hogy még jobban hazudtam volna, ha nem vallottam volna meg
Istenemet.»
Egy más alkalommal azt kérdi mór kísérőjétől, hogy mi az idő-
nek leghasznosabb eltöltése. Erre Szidia azt feleli, hogy a szent köny-
vek másolása, mert a tudós tintája többet ér, mint a mártírok vére.
«Tévedsz, Szidia, – volt a válasz, – mert semmi nem ér fel a már-
tírok vérével.»
A földi életen túli érték gondolata Psichari két utolsó művében,
a «Voyage du Centurion» és a «Les Voix qui crient dans le désert»-ben
többször visszatér. Egymásután találja meg a keresztény élet alapelveit,
mondhatnók krédóját anélkül, hogy hittel közelednék feléjük. Közben
gyermekkori barátja, Maritain Jacques megtér. Megkérdi levélben okait,
de egyáltalán nem gondol arra, hogy ő is közeledhetnék a katolicizmus
felé. Barátjától egy alkalommal La Salette-ből kap lapot a következő
sorral: «Remélem, a magányból, mint istenhívő jössz vissza.» Sajnos,
nem! Afrika nem az Isten országa. Ez az Afrika a túltengő indivi-
dualizmus győzelme. Psichari megtérését egyáltalán nem viszi előre
a barát példája. «Maxence az asztalra helyezi a könnyező Szűzanya
képét, melyet a szél elvisz.- Egyelőre az ő vallása Franciaország szol-
gálata, ez életének célja és értelme. «Az a hallatlan meggyőződésem
van, hogy szereztem hitet és álmomat a kétségek és relativitások fölé
tudtam emelni. Hiszek a cselekvés jóságában és hiszem, hogy az paran-
csolni tud a gyöngék lustaságának.» Még a megtérése előtti évben is
ezt felelte Psichari jóbarátja, Maritain édesanyjának: «Én kegyelem
nélküli katolikus vagyok. A haza szolgálata nekem elég.» Fogamzottak
benne a nagy gondolatok, de a visszaesések sem hiányoztak.
«Gyakran mondogattam magamnak: Talán mi leszünk azok, akik
által Franciaország visszatér a hűségre és a rendre. De ma óriási elcsüg-
gedés vesz rajtam erőt. Hát mimagunkban megvan a rend, a hűség? . . .
És először is, mit remélhetünk önmagunktól mindaddig, míg a szívünk