Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
182<br />
hozzájárult ahhoz, hogy Teréz súlyos beteg lett. Az egyéb okokról ő<br />
maga írja: «A betegség, melybe beleestem kétségkívül az ördög műve<br />
volt, aki afölötti haragjában, hogy közülünk az első belépett a Karmelbe,<br />
rajtam akarta kitölteni bosszúját azért a sok kárért, melyet családunk<br />
volt hivatva neki a jövőben okozni. Azt azonban kifelejtette a számítás-<br />
ból, hogy az Ég Királynője gondosan őrködött az ő kis virága fölött<br />
s onnét felülről mosolyogva reá, készen állt, hogy elcsitítsa a vihart<br />
éppen abban a pillanatban, mikor a kis virág gyönge és törékeny szára<br />
már-már elszakadni készült.» A betegség lényegét az orvosok közül<br />
senki sem tudta felfedezni. S valóban csoda gyógyította meg a beteget.<br />
A tünetek: rémlátások, ideggörcsök, főfájások és eszméletlenség voltak.<br />
Amikor a család már minden reményét elveszítette, a szobában lévő<br />
Mária-szoborra függesztve tekintetüket Őt kérték, hogy segítsen. S a<br />
szobor megelevenedve, égi fénnyel mosolygott rá a beteg gyermekre, aki<br />
abban a percben meggyógyult. A szenttéavatás aktái ezt a gyógyulást<br />
csodálatosnak ismerték el. Különben már itt megjegyezhetjük, hogy<br />
kis Teréz életében nem történtek csodálatosan, nagyszabásúan kivételes<br />
természetfölötti jelenségek.<br />
Terézke felgyógyulása után tovább járt iskolába a bencés apá-<br />
cákhoz és i884-ben itt járult első szentáldozáshoz is. Egy alkalommal,<br />
amint nővéreivel sétált az utcán, alig lehetett megakadályozni, hogy<br />
Hugonin bayeux-lisieuxi püspökhöz oda szaladjon s korai szent-<br />
áldozáshoz való engedélyét kérje. Elete legszebb napjának nevezi<br />
szentáldozásának napját. «Ó, mily édes volt Jézusnak első csókja, melyet<br />
lelkemnek adott. Igazán a szeretet csókja volt. Ereztem, hogy szeret<br />
engem s viszont én is azt mondtam neki: Szeretlek Jézusom, és neked<br />
adom magamat egyszer s mindenkorra. Jézus nem kért tőlem semmit<br />
s nem kívánt semmiféle áldozatot. Minek is tette volna. Hiszen Ő és<br />
Kis Terézke már régóta egyebet sem tettek, mint hogy egymást nézték<br />
és tökéletesen megértették egymást . . . Ezen a napon a mi találkozásunk<br />
már nem volt többé puszta nézés, hanem egybeolvadás. Mi nem voltunk<br />
többé ketten: Teréz megszűnt, mint az óceánba hulló vízcsepp, s csupán<br />
Jézus maradt meg . . . Örömöm annyira fokozódott, hogy nem voltam<br />
képes azt magamba fojtani. Csakhamar édes könnyek áradtak szemeim-<br />
bői, nagy csodálkozására iskolatársaimnak . . . egyik sem tudta meg-<br />
érteni, hogy ha a mennyország összes boldogsága száll be a szívbe, ez<br />
a szegény, gyönge, halandó szív itt, ebben a száműzetésben nem képes<br />
azt elviselni anélkül, hogy sírva ne fakadjon.» A második szentáldozás-<br />
ról: «Ez alkalommal is kimondhatatlanul folytak könnyeim, mialatt foly-<br />
ton ismételgettem Szent Pál szavait: ,Élek én, de nem én élek: él ben-<br />
nem Jézus’» Martin Teréz ekkor tizenegyéves volt . . .<br />
A szerzetesi hivatás, mint mondottuk, már korán felébredt Teréz-
Change language