Modern katolikus fejek

120
más tulajdonságán kívül, amelyek mind előtérbe állították de Munt,
Charles különösen azt hangsúlyozza, hogy a «meggyőződéses emberek-
sorába tartozik. «Napjainkban csodálattal néznek reá, – írja 1898-ban
megjelent művében, – de gyönyörűséggel, sőt tisztelettel. Ezért mon-
dorn, hogy de Mun gróf a legszebb példakép. Ha eszméit nem is fogad-
juk el, őt önmagáért kell szeretni.-
A világháborút megelőző két évtized szomorú korszaka volt a
pártoskodó Franciaországnak. Az Egyház és az állam szétválasztásának
és az Egyház üldözésének ideje ez. De Mun mindenképen enyhíteni
akarta az egyházpolitikai küzdelmeket, nemcsak azért, mert Egyházának
hű fia volt, hanem mert a nemzeti erők csökkentésétől is tartott. Az
egyházellenes törvények tárgyalásánál mindig felszólalt, de termesze-
tesen kisebbségben maradt.
Beszédei és a kortársak feljegyzései egyaránt arra mutatnak, hogy
ritka politikai érzékkel rendelkezett. Élesen látta az európai helyzet ala«
kulását. Sokszor szóbahozta a parlamentben Anglia és Németország
halálos párbaját, amelyben Franciaország nem maradhat semleges. Min-
dent előre megmondott: Belgium semlegességének megsértését, azt,
hogy Olaszország Ausztria ellen fog síkraszállni, hogy a szociáldemoe
krata internacionálé erőtlen lesz, hogy a háború fősúlya Franciaországra
fog esni s végül azt is, hogy az osztrák-magyar birodalmat fel fogják
darabolni. Nacionalista volt, de a világháborúért egyetlen államot sem
vádolt közvetlen felelősséggel. «Ha a háború kitör, azt nem az államfők
akarata, hanem a népek ellenállhatatlan megmozdulása, a fajok borzal-
mas megindulása robbantja ki.- Majd valamivel később: «Sem az
osztrák monarchia tiszteletreméltó uralkodója, sem a német császár,
akit visszariasztanak a háború kockázatai, sem a békés orosz cár nem
fogják kioldani Istennek ezt az ostorát.»
A világháború tehát, amelyet «érett gyümölcsnek» tartott, nem
érte váratlanul. Három fia hadbavonult s hogy ő is kivegye részét a
nemzetre háruló feladatból, minden nap lelkesítő cikket írt az «Echo
de Paris»-ba. Cikkeiben, amelyek kitartást és hidegvért hirdettek,
Bourget szavai szerint «az ország szíve dobogott.» Amikor a németek
már Paris előtt álltak és a francia kormány Bordeauxba menekült, ő volt
a «nemzeti bizalom minisztere» A kormánnyal egyetértésben megszer-
vezte ekkor a «szent zászlóaljat», a tábori lelkészek seregét. Ez volt, mint
mondta, életének legszebb alkotása.
De Munnek már ioii-ben súlyos szívbaja támadt s orvosai el-
tiltották az élőszótól. A világháború kezdetén az állandó izgalom, a haza-
jáért és fiaiért való aggodalom gyorsan felőrölte szervezetét, hiszen
ekkor már hetvenhárom éves volt. Szívbántalmai fokozódtak s 1914
október 6-án este, amikor már befejezte másnapi cikkét, rohamot kapott
s éjfél után pár perccel meghalt. Temetésekor a kormány nemzeti gyászt