Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
222<br />
a könyveket mindenkinek illik elolvasnia; egyáltalán nem azért, hogy<br />
életszabályt vonjon le belőlük.<br />
Atyja a régiek rajongó tiszteletére nevelte, értelmét Horatius<br />
derűs életbölcseségével táplálta – írja a «Voyage du Centurion» (A szá-<br />
zados utazása) című művében saját magáról. Az ő számára húsz évszá-<br />
zad kereszténysége hiába gyúrta át a világot, hiába rontott le annyi<br />
bölcseleti rendszert, lelke üres maradt. Nincs számára bizonyosság,<br />
nincs életszabály, mely korlátot vonhatna szenvedélyeinek, nincsenek<br />
eszményei, melyeknek szolgálatába állíthatná akaraterejét és cselekvés-<br />
vágyát. Amint azután elérkezik a kor, midőn a szenvedélyek vágyai<br />
hullámzanak, mennyi elfecsérelt energia! Mert végül is a pogány böl-<br />
cseség arra szorítkozik tanácsaival, hogy minden órának leszakasszuk<br />
virágát. De Maxence, a centurio – Psichari maga – lelke mélyén<br />
észrevesz más hívó szózatot is. Szeme más látóhatárokat, megnyugtat<br />
tóbb világosságot keres. A tudomány, mit lelkének egész hevével művelt,<br />
csak ellenmondásokat hagyott benne: fáradt a hazug feltevésektől.<br />
Az élvezetek, melyeknek szolgaságába esett, sebzik: belecsömörlött a<br />
csalfa élvezetekbe. Dehát mit is akar tulajdonképen? Akarást jelent<br />
már talán az, ha az ember határozatlan cselekvésvágyat érez? Amit akar,<br />
az nem más, mint megutálása az üres múltnak és bilincseinek lerázása,<br />
menekülés abból a hazából, mely lerombolta azokat az eleven erőket,<br />
amelyeknél lelke föltámadását találhatta volna. Maxence huszonkettedik<br />
életévétől, mikor elhagyta a katonaiskolát, a harmincadikig bolyong<br />
szerte a világban s mindenüvé csak a meghasonlását viszi. Világrészről<br />
világrészre, óceánról óceánra menekül anélkül, hogy megbízható<br />
iránytű vezetné az élet szövevényes útjain keresztül.<br />
Renan, amikor 1882-ben az Akadémiában fogadta Cherbuliez-t,<br />
dicsérettel emelte ki: «Ön meg tudta figyelni a lélektani fejlődésnek<br />
azt a kiváló óráját, mikor az emberek még őrzik a régi hit erkölcsi<br />
erejét anélkül, hogy hordoznák annak tudományos bilincseit. Tudtun-<br />
kon kívül, nagyon gyakran ezeknek az el nem fogadott formuláknak<br />
köszönjük erényeinket. Árnyékból élünk, Uraim, egy üres vázának<br />
az illatából. Akik pedig utánunk jönnek, majd az árnyéknak az árnyéka-<br />
ból. Olykor félek, hogy kissé gyönge alap lesz ez.» Renannak csak húsz<br />
évvel kellett volna tovább élnie, hogy meglássa kedvelt unokájában:<br />
milyen gyönge alap az árnyéknak az árnyéka; még tíz évvel később<br />
pedig ennél is kiáltóbb bizonyság lett volna számára egyetlen leánya<br />
családi tűzhelyének összeomlása.<br />
Hogy mivé tette az új francia nemzedéket az az irány, melynek<br />
éppen Renan az egyik legnagyobb hatású eszmeadója, azt Psichari már<br />
említett önéletrajzszerű regényének hőse, Maxence mutatja be. Ma-<br />
xence azt a háború előtti pogány életfelfogástól megmérgezett, szenve-<br />
délyeinek hódoló francia ifjúságot képviseli, melyet az ellenállásra és
Change language