Modern katolikus fejek

225
ország; senki sem egészen francia, ha nem katolikus mindenekelőtt;
ami az ember francia mivoltához megkívántatik, az Szent Lajos és
Jeanne d'Arc hite, ha nem is életszentsége.
Psichari lelkének egész hevével átadja magát egy eszme szolga-
latának: ez az eszme Franciaország nagysága, melyet szerinte egészen
a heroizmusig a katonaság, főként a gyarmati katonaság szolgál. Már
pedig, aki szomjazik a heroizmusra, hamarosan szomjúságot érez az
istenire is, mondja később. A harci szenvedély gazdagít bennünket,
de ösztönöket is felébreszt bennünk, kielégíthetetlenekké tesz bennün-
ket, új lelki értékeket kívántat meg velünk. A saját lelkéből merítve
és de Maistre Joseph hatása alapján valóságos misztikáját dolgozza ki
a hadseregnek. Ezek a gondolatok egyelőre határozatlanul, sokszor
tudat alatt élnek benne, határozott formát csak később öltenek, de
már ráterelik szerzőjüket arra az útra, melynek első állomása a had-
sereg bámulata, második a katolicizmus és talán végső fokon az egy-
házi rend. Mert mihelyt az ember egy lépést tett a középszerűség
fölé, meg van mentve és biztos lehet arról, hogy nem fog megállani
a belső tökéletesedés útján, melyre egyszer meggondolatlanul elköte-
lezte magát. A nacionalista formulák egyre jobban keresztény formu-
Iákká válnak nála, amint a katolicizmus felé közeledik. Az önfeláldozás-
nak római fogalma de Maistre Joseph hatása alatt keresztény felfogássá
válik. «Ha hiszünk a Kálvárián kiontott vér erejében, hogyan ne hin-
nénk hasonlóság alapján a hazáért kiontott vér erejében? Ennek a vér-
nek az ereje a természetes rendben éppen olyan biztos, mint a másik
vérnek a hatása a természetfölötti rendben. Igen, tudjuk, hogy a hazáért
felajánlott áldozatok vére megtisztít bennünket. Tudjuk, hogy meg-
tisztítja Franciaországot, hogy minden erény tőle jön, hogy ereje vég-
telén, hogy minden haza a kiontott vér erejéből él. Vérontás nélkül
nincsen bűnbocsánat. .. Tudjuk, hogy a mi hivatásunk a földön, hogy
megváltsuk Franciaországot a vér által.» Ilyen gondolat nem máról
holnapra érlelődött ki a Renan-unoka lelkében. Ennek a gondolatnak
a csirája ott volt a természeténél fogva keresztény lélekben.
Afrikában a mohamedán arabokkal szemben ő Franciaország
képviselője. Úgy érzi azonban, hogy ő ott nemcsak francia, hanem
keresztény is, mert hiszen a mórok szemében a francia és keresztény
egyet jelent. Elbeszélget velük mint könyvíró ember. A legtöbbször
a vallás kerül szóba. Ő, a hitetlen, a hit rombolóinak körében nevel-
kedett európai, megállapíthatja, mekkora a különbség a mórok termé-
ketlen miszticizmusa, aszketizmusa és a kereszténység között. S Renan
unokája a Szahara sivatagában a kereszténység képviselője, védője lesz!
Arab szolgája, Szidia egy este hozzáfordul, azt mondja neki: – Tudom,
hogy Issa (Jézus) nagy próféta, de mit tartotok róla ti, nazarénusok?
«Ránéztem Szidiára – mondja Psichari. – Egy pillanatig se