Modern katolikus fejek

244
püspök által előírt imák a háború befejezéséért és a békéért. Ez az
ájtatos és kegyeletes szokás megtalálható a vidék legtöbb sokgyermekes
és vallásos családjánál, akiknek élete – mondotta Bazin vendégeinek –
csodálatosabb és szebb látvány, mint a világ valamennyi múzeuma.»
«Bazin műveit – állapítja meg Mauriac – az élete fejti meg.
Abban az otthonban, amelyet benépesítenek a gyermekek, ahol az atya
egyben házi lelkipásztor, csak szent alkotások születhetnek.» «Aki
közelébe jutott, – írja Guiraud, – érezte, hogy önként, minden erő-
feszítés nélkül emelkedik a magasba, ahol a levegő egészséges és tiszca.
Amikor beszéltünk vele, jobbnak éreztük magunkat, mert megsejtettük,
hogy Istennel meghitt viszonyban él.» Baumann ezt írja: «Arcának
született kedvességén a hit és a bizalom nyugalma ömlött szét, a fény-
nek jele, amely a kereszténység kenete.» S valóban, aki olvasta műveit
s először találkozott vele, mindjárt megismerhette. Az ég olyan arccal
és tekintettel áldotta meg, amely tükörképe volt lelkének. Halálakor
nem-katolikus részről is a legnagyobb elismeréssel adóztak egyénisé-
gének. «Ritkán volt még emberi élet, – írta az illustration, – amely
oly tökéletes összhangban lett volna szellemi megnyilvánulásával.
Bazin René az erkölcsi törvény és a vallásos hit embere volt, az erkölcs
és a hit formálta politikai nézeteit és szociális eszméit is.- Az atheizmusá-
ról híres Maurras Charles pedig így búcsúztatta az «Action Française-
hasábjain: «Korunk legnemesebb, legfenköltebb, legtiszteletreméltóbb
és legtisztább íróinak egyike. Mester az elbeszélés művészetében,
szerette mindenki, dicsérte mindenki.-
Szerette mindenki! Igen, mert Bazin, mély katolikus lelkületéből
folyóan, sohasem hatott merevnek, vagy visszataszítónak. «Az igazság
nem alkuszik, – olvassuk naplójában, – de nem kívánja büszkeséggel
sem eltávolítani azokat, akik hozzá közelednek. A bizonyosság, hogy
igazunk van, nem foszthatja meg a kedvességtől szavainkat. Nem látjá-
tok, hogy a lelkek úgy közelednek az Egyházhoz, mint a szegény madas
rak, amelyeket elfárasztott a tengeren való átkelés, de kissé félnek a nagy
hajótól? Nem szabad elriasztani őket. Éppen ellenkezően: fel kell
húzni az árbocot és a köteleket, távol a fedélzettől, hogy megpihenhess
senek. Mi baj van ebben? A hajó viszi őket akkor is, ha a csúcsán ülnek.»
S akadémikus társa, Bertrand Louis, meg is állapítja Bazinről, hogy
szellemének pompája nemcsak a tiszta lelkeket nyerte meg nyomban,
de vonzotta mindazokat, vagyoni és osztálykülönbség nélkül, akik
becsületesen gondolkodnak. Naplójának tanúsága szerint alig volt
Franciaországban közéleti nagyság, tudós, művész és író, akivel Bazin
ne lett volna összeköttetésben, akivel ne járt volna össze vagy ne talál-
kozott volna. Még France Anatole-t is sűrűn meglátogatta, aki – ritka
kivételként – annyira szerette Bazint, hogy legféltettebb boraival
kínálgatta. Sőt nyaralójában is vendégül látta France a katolikus írót,