Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Ö<br />
Ο Ζ Α Ν Α Μ<br />
ÍRTA<br />
SZALAY JEROMOS<br />
rülök, hogy olyan korban születtem, amikor sok teendő vár rám.<br />
Minden feladat előtt új lendületet érzek a munkára! – mondta<br />
Ozanam Frigyes a francia katolicizmusnak azokban a zavaros napjaiban,<br />
amikor az emberek tanácstalanul állottak a múlt, amely összeomlott,<br />
és a jövő között, amely még nem alakult ki. Száz év távlatából<br />
megállapíthatjuk, hogy Ozanamnál ez a kijelentés nem volt nagyhangú,<br />
üres beszéd, mert elismerésreméltó hitvédelmi és irodalmi munkáIkodásán<br />
kívül ő teremtette meg a felebaráti szeretetnek az újkorban egyik<br />
legnagyobbszabású tényezőjét, a Szent Vinceskonferenciákat.<br />
Ozanam Frigyes 1813 április 29-én született Milanóban,<br />
ahol lyoni származású atyja mint orvos működött. Milánóból i8i5-ben<br />
visszaköltöztek Lyonba. Az olasz kapcsolatok döntő hatással voltak<br />
Ozanam egész életpályájára. Gyöngéd, keresztény családi körben nevelkedett,<br />
melyben a keresztény életből táplálkozó felebaráti szeretetnek, a jótékonykodásnak<br />
nagy becsülete volt. De nem kell azt gondolni, hogy<br />
Ozanam könnyen, erőfeszítés nélkül lett azzá, aminek ismerjük. 1850ban<br />
írja önmagáról: «Sohasem voltam gonoszabb, mint nyolcéves<br />
koromban: makacs, dühös, engedetlen voltam. Ha megbüntettek,<br />
szembeszálltam a büntetéssel. Lusta voltam a legvégső fokban. Nem<br />
volt csintalanság, ami eszembe ne jutott volna. Pedig jó apa, jóságos<br />
anya és egy nagyon szelíd nővér irányították nevelésemet.» Azonban<br />
az odaadó nevelők szeretete, a gyermek lelkén szunnyadó nemes tulajdonságok<br />
győzedelmeskedtek az elhatalmasodni törekvő rossz hajlamokon.<br />
Szüleinek társadalmi állása és anyagi helyzete is olyan volt, mely<br />
a legkedvezőbb a szellemi és erkölcsi értékek kifejlődésére. «Hálát adok<br />
az Istennek, – írja 1836-ban egyik barátjának, – hogy olyan anyagi<br />
körülmények közé születtem, hogy éppen a szűkölködés és a jólét<br />
határán állottunk. Ez az állapot hozzászoktat bennünket ahhoz, hogy<br />
sokat megtagadjunk önmagunktól, anélkül azonban, hogy egészen<br />
meg lennénk fosztva minden nemes szórakozástól. Ebben a helyzetben<br />
az ember nincs kitéve annak, hogy egyedül vágyai kielégítésébe temetkezzék,<br />
de nincs kitéve az állandó nélkülözésből eredő kísértéseknek<br />
se. Isten tudja, milyen veszedelmet jelentett volna egyéniségemre a<br />
gazdagság elpuhultsága vagy a nélkülöző osztályok sokszor látható<br />
lealjasodása, elhagyatottsága . . . Érzem azt is, hogy ez a szerény állás,