You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
229<br />
érkezik meg az atyai hajlékba, vájjon megelégszik-e ott azzal, hogy egy-<br />
szerűen elfogadja a neki szeretettel kínált lakást? Nem! Ő egészen adta<br />
magát. Róla a Mester szintén elmondhatta volna: «Nem találtam ennyi<br />
hitet egész Izraelben.» A kérésre: «Uram, hogy lássak», megkapta a<br />
feleletet a kegyelem bőségében. Az ő számára nem a keresés volt a<br />
lényeges, mint annyi más kortársánál, – Barrés, Péguy, – hanem a<br />
találás. S hogy egyszer beérkezett az atyai hajlékba, hite többé meg nem<br />
ingott. Nagyatyjának «Jézus élete- című művére célozva mondotta: «Ezt<br />
a könyvet előítélettel írták. Mikor azt látom, hogy a kereszténység át-<br />
alakította a világot, fönséges erkölcsöt teremtett, a szentek és vértanuk<br />
millióit nevelte ... és ellene csak hipotéziseket tudnak állítani . . . Akkor<br />
látom egész nagyságát a keresztény hitnek.»<br />
Psichari útjának második szakaszán, a katolicizmusban, egész lélek-<br />
kel adta át magát a tökéletesedés és az apostolkodás munkájának. A sze-<br />
gények gondozásában a Szent Vince-egyesületek régi tagjai vehettek<br />
tőle példát. Önmagára alkalmazta először, mit egyik ismerőse fiának<br />
írt: «Legyetek tökéletesek, mert a közepesek sohase tudnak tartós hatást<br />
gyakorolni, s mert ez az Úrnak parancsolata.» Az áldozat útján tovább<br />
akart haladni. Nagyatyja, Renan szokta mondogatni, hogy ő egy félbe-<br />
maradt pap; életére valami súlyos végzet nehezedik, mint az olyan<br />
misére, melyben az «Introibo ad altare Dei»-re senki sem feleli az «Ad<br />
Deum qui laetificat juventutem meam»-ot. Psichari fel akarta venni azt<br />
a kelyhet, melyet nagyatyja, az egykori kispap kiejtett kezéből. Készült<br />
útjának harmadik állomására, a papságra és a szerzetesi életre. Az a<br />
másfél év, amit mint <strong>katolikus</strong> töltött el, a legkomolyabb előkészülésben<br />
telt el. Tüzérhadnagyi teendői mellett az apostolkodásnak és az imád-<br />
ságnak szentelte minden idejét. Ekkor írta meg megtérése történetét<br />
a «Voyage du Centurion- és a «Les voix qui crient dans le désert» című<br />
könyveiben, amelyek már nagy lépést jelentettek első két munkájához<br />
– «L'Appel des Armes-, «Terre de Soleil et de Sommeil» – viszo-<br />
nyitva. Már ezekben is a hazafiságra való megtérés mellett megnyílva-<br />
nuit valami a katolicizmushoz való közeledésből is, az újakban azonban<br />
már a <strong>katolikus</strong> lélek Isten felé való közeledésének sokszor aggodalmak-<br />
kai teli, fáradtságos útját rajzolja, melynek végén felhangzik a pascali<br />
örömujjongás.<br />
igen, Psichari megérkezett az atyai hajlékba, mert «nem keresz-<br />
tény-e bizonyos fokig az az ember, aki bizonyos lelki fennköltséget óhajt<br />
önmagában, aki szomjazik a természetfölötti után, aki az angyalokkal<br />
óhajt élni, nem pedig az állatokkal, akinek megvan az akarata, hogy föl-<br />
emelkedjék, aki szüntelenül a lélek uralmát akarja biztosítani? ... Nem<br />
tartozik-e már az Éghez az, aki vágyakozik mindazon tulajdonságok<br />
után, melyeket az Ég különösen kedvel?» Psichari őszinte, becsületes,<br />
igazság után vágyakozó lelkét Krisztus valóban magához láncolta, annak
Change language