Modern katolikus fejek

240
Bazin nem írt egyetlen regényt sem, amely egyszerűen csak iro-
dalmi szórakozást, szellemi felfrissülést szolgálna. Valamennyi elbeszé-
lésében napjaink egyik-másik problémáját vette boncolás alá, rendszerint
azokat, amelyek a legsürgetőbbek és legsúlyosabbak közé tartoznak.
Misem volna azonban tévesebb, mint az a gondolat, hogy ő száraz
logikai konstrukcióban adja elő eszméit. Nem, Bazin minden egyes
regénye tiszta költészet. «Azt kérjük a regénytől, hogy gondolkodóba
ejtsen, de sokkal inkább, hogy megtanítson szeretni, szenvedni és re-
mélni» – mondja ő maga Fromentinről írt tanulmányában.
Esztétikai felfogását egy kitűnő tanulmányából vezethetjük le:
«Notes d'un amateur de couleur.» Előrebocsátja, hogy a táj képe, bár a
lényeg megmarad, pillanat alatt megváltozik, ha pár lépéssel odábbról
nézzük. A perspektíva megválasztásánál az érzék dönt, vagyis a mű-
alkotás tényezője «a lélek, mely mozgékony, és a kép, amely végtelen
fokban alakulhat” Hogy remekmű szülessék, kell, hogy «szimpátia
legyen a lélek és a pillanatnyi kép között. Oly nagy rejtély ez, mint az
emberi szimpátiák misztériuma.- A festőművészetet így határozza meg:,
«A festő, aki egy táj elé ül, ha igazán nagy művész, lelke mélyébe fogad a'
legélesebben egy képet, amely a modell, s amely megszűnt már a termé-
szetben létezni abban a pillanatban, amikor ennek tudatára ébredt,
amely nem hal meg többé benne, amely irányítja, összehasonlításra
készteti s gyakran javítására ösztönzi annak, amit lát, hogy hű marad«
hasson ahhoz, amit látott.- Bazin szerint tehát, aki ebben a tiszta plato-
nizmusra emlékeztet, a művészet törekvés az Abszolútum megközelí-
tésére; végtelen lépcső nyílik előtte, de míg az ideát felismerheti ön-
magában, az anyagi mintázásban soha el nem érheti. A «pillanatnyi kép»
az Abszolútum felvillanása s hogy «szimpátia» keletkezhessek, az igazi
művész lelkének vonzódnia kell az Abszolútumhoz, egy szikrájának kell
lennie az örökkévaló Szépségnek. Mivel pedig ez egy az örökkévaló
Jósággal, az igazi művész csak magas erkölcsiségű lehet.
De egyébként is igen érdekes, gondolatokban gazdag és fölöttébb
tanulságos eszmefuttatásokat olvashatunk ebben a dolgozatában, ame-
lyek bevilágítanak Bazin szellemének mélységeibe. Itt van például a
meztelen föld, Isten első alkotása, amelyet megszoktunk nem-szépnek
tekinteni. «Pedig mily csodálatos! – írja Bazin. – Ez az első személyis
ség a művész előtt, elsőbb mint a fák, mint az ég . . . Egy mai festőnk
vállakozott e kalandra és sikerült is neki vászonra fektetnie az egymást
követő szántókat a határtalan lauraguaisi síkon, amely Toulouse mellett
terül el; a friss munka négyzetkilométerei, elszórva benne pár ökör-
fogat, a széles hegyforma rétegeződés, amelyet violába ráncolt az eke s
amelyet eltussol a távolság.» Nézzük a barázdát, «a formába dolgozott,
fölemelkedett, de még vissza nem esett földet, amely belemarván az
eke elfutó vasába, őrzi még a fém csillogását.» S miért is látunk az át-