Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
85<br />
Ozanam irodalmi munkásságával kezdeményező volt. Az a tény,<br />
hogy könyveit még ma is annyifelé megtaláljuk a könyvtárakban, bizony-<br />
ság arra, hogy nagy hatása volt ennek a hitvédőnek, aki már egyetemi<br />
hallgató korában arra buzdította társait, hogy egyesítsék a vallást és<br />
a fiatal Franciaországot. Sok nemes gondolatot szórt el tanításával.<br />
Az a hallgatója bizonyára nem volt egyedül, aki a következő tartalmú<br />
névtelen levelet küldte neki: «Uram, lehetetlen, hogy az ne higyjen,<br />
aki olyan jól és annyi érzéssel fejezi ki magát. Ha az, amit írok, Önnek<br />
örömére szolgál, érezze azt teljes egészében. Míg Ont nem hallgattam,<br />
hitetlen voltam. Amit nem ért el nagyon sok szentbeszéd, azt Ön egy<br />
nap alatt elérte. Ön engem kereszténnyé tett . . .»<br />
A kitartó, Isten segítségében bízó munka megteremte gyümöl-<br />
cseit. Szellemi kincstárából mindig volt mit elővennie, mikor szükség<br />
adódott rár még pedig az írás szavaival élve: újak és régiek. A katoli-<br />
cizmus igazolását a művelődésnek a múltban nyújtott szolgálataiban<br />
kereste s így egyike volt azoknak az embereknek, kik legjobban megs<br />
értették korukat. A XIX. század közepe felé jelentkező, a régi társadalmi<br />
rendet felforgatással fenyegető áramlatok között Ozanam adta ki a híres<br />
jelszót: «Menjünk a barbárok közé!- Vagyis mint egykor a népvándor-<br />
lás idején az Egyház nem kötötte sorsát a kimerült, dégénérait, életkép-<br />
telen római néphez, hanem ment a barbárokhoz, megtérítette és civili-<br />
zálta őket, úgy kell ezekkel az új, mindent elmerüléssel fenyegető áram-<br />
latokkal szemben is viselkedni. Velük együtt küzdeni mindazért, ami<br />
jogos és üdvös, de keresztény szellemmel eltölteni őket.<br />
Ozanamra szép hivatás várt volna ezen a téren, ha a Gondviselés<br />
máskép nem intézkedik. Élete utolsó három éve lassú halódás volt.<br />
Isten akaratában megnyugodva tűrte a szenvedéseket. «El kell hagynom<br />
mindazt, mit nekem adtál, Uram? Nem elégednél meg e nagy áldozat<br />
egy részével? Melyiket áldozzam föl rendetlen ragaszkodásaim közül?<br />
Nem fogadnád el például áldozatul, ha lemondanék az irodalmi mukös<br />
désemen érzett jóleső érzésről, akadémiai ambícióimról, a tervezett<br />
tanulmányokról, amelyekbe több gög vegyül, mint az igazság iránti lel-<br />
kesedés? Ha eladnám könyveimet és áruknak felét a szegényeknek jut-<br />
tatnám? . . . Nem Istenem, Te nem fogadod el ezeket az önző áldozatos<br />
kat. Te egész lényemet kívánod áldozatul. S mert az írásban írva van,<br />
hogy akaratodat kell teljesítenem, azt mondom: Megyek, Uram. Ha<br />
hívsz, nincs jogom panaszkodni. Hozzátartozóim ne botránkozzanak<br />
meg, ha nem akarsz csodát művelni meggyógyulásomért . . .» Végren-<br />
deleiében ezt írja: «Ha valami értéket tulajdonítok irodalmi munkás-<br />
ságomnak, az az, hogy megadják a jogot arra, hogy kérjem mindazokat,<br />
kiket szeretek: maradjanak hívek ehhez a valláshoz, melyben én meg-<br />
találtam a világosságot és a békét. Utolsó kérésem családomhoz, fele-<br />
ségemhez, gyermekemhez és mindazokhoz, kik tőle születnek, hogy
Change language