Modern katolikus fejek

242
meg ismerni. Maga mondja, hogy az angersi völgy, ahol felnőtt, boldog
tartomány: zöld patakok hálózzák a réteket, dúsan hajlik penge alá a
búza s a nap olvadt drágakővé áztatja a szőlőt. A Loire «homokos,
kacagó, messzire sikamló, néma és tágas, édessége pedig erős és pompás»
A kis Bazin a Merovingok és Karolingok családfájánál jobban ismerte
a virágok és madarak dinasztiáját. «Arattam, anélkül, hogy tudtam
volna, s most már látom, hogy a benyomások gazdagsága, amelyet
ebben a korban gyűjt az ember, készlet a jövő számára.» Amíg azonban
első tájfestései csak hűséges fényképek, később a természeti szépségek,
amelyeket leír, csak az utat jelzik, amelyen gondolata a lelkiség felé
halad. «Milyen szép a köd! – jegyzi be 1911 novemberében naplójába
is. – Sétálok a köddel. Mi van mögötte, nem látom. De tovább és
magasabbra akarok jutni. Tudni akarom, honnan vagyok, hová megyek,
akarok létni, akarok szeretni más dolgot is, mint képzeletemet és a
természetet. Hívom. Jöjj hozzám, Te, aki a feltámadás és az élet vagy!-
Bazin, mint minden nagy művész, a dolgokat az örökkévalóság
jegyébe állítja be. A helyi eseménynek, a néhány óráig tartónak is megs
adja az egyetemességet. «A világ – mondja – mindjárt megváltoztatja
arculatát, mihelyt az embereket csak lelkeknek tekintjük, akik örök
sorsuk felé zarándokolnak.» így azután egészen banális jelenségeknek,
mint az őszi lomb lehullásának, a venyige kipusztulásának rajzolásakor
is kisír tolla alól a múlandóság egész tragikuma. A földi lét örök tisza-
virágzása közt azonban megtalálja a felemelkedést és biztonságot a
célja felé haladó élet nagyszerű gondolatában. A katolikus világnézet
vallja a célt s ezzel megadja a lélek békéjét, mert ez «lélekzés a bizonyos«
ságban, mélyen, üdén, tisztán és mohón” A halál nem a megsemmisülés
fullajtárja, hanem «csak egy híd, elcsuklott sikátor, amely sötét előttünk,
de a fény teljességére nyit.» Megpróbáltatásra születtünk valamennyien,
«mint minden teremtmény, szenvedésre és verejtékre, de azért is,
hogy dicsérjük Istent” A keresztény hit nélkül valóban derűtlen, örök
éjszakát ragyogássá változtatja át az Ur szava: «Én vagyok a jóság, az
öröm, a megnyugvás, én vagyok a felszáradt könnycsepp.» Az igazi
művészetnek éppen az a célja, hogy a lelkeknek ilyen felszabadulását
és felemelkedését szolgálja.
Vannak, akik azt állítják, hogy Bazin meseszövő tehetsége kevésbbé
színes és kevésbbé gazdag, mint más klasszikus íróké. Az első állításra
közvetlenül reflektál Faguet: «Bazin naturalista, igazában, s ezért az Ő
,naturalista’ műveiben sokkal több romantikát találunk, mint a név-
szerint romantikus regényekben.» A második pontra vonatkozóan
hallgassuk meg Loti Pierre beszédét, amellyel akadémiai székét elfog-
lalta: «A valódi költők – a szó legszabadabb és legáltalánosabb értel-
mében – két vagy három énekkel születnek, amelyet minden áron
dalolniok kell s amely mindig ugyanaz: semmi baj, csak minden alka-