You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
211<br />
A Szent Mór-kápolna építésének más hatása is volt. Schwendfür,<br />
aki protestáns volt, <strong>katolikus</strong> lett, Wüger pedig belépett a bencés<br />
rendbe. Lenznek más tervei voltak: megrajzolta a kánonja szerint<br />
felépített embert, majd Berlinben vállal munkát, egy hatalmas templom-<br />
tervet készít, mely sohsem épül fel. Közben meghalt Schwendfür.<br />
Lenz, aki erősen érezte társtalanságát, azzal a gondolattal foglalkozott,<br />
hogy elveszi barátja özvegyét. De aztán gondolkodóba esik; Wolter<br />
főapát és Wüger sem ajánlják neki ezt a lépést. Wüger hívja Beuronba.<br />
Végül is Lenz 1872 nyarán búcsút mond a világnak. Egyelőre, mint<br />
oblátus, ott maradt Beuronban.<br />
Lenz életpályája ettől kezdve bele van ágyazva Beuronnak és<br />
a bencés rendnek történetébe. A művészet vezette a kolostorba; össz-<br />
hangot, magasabb eszményiséget keresett a művészetben és ösztönösen<br />
megérezte, hogy az alkotás forrása a mélyebb, teljesebb, harmoniku-<br />
sabb élet; ha tehát el akarja érni e vallásos művészet reformját, oly<br />
életformát kell választania, melyben az élet tartalma maga termi ki<br />
alkotásvágyának ihletét és tárgyát, és életformája keretet ád azoknak<br />
a terveknek, melyek belőle oly gazdagon sarjadtak. Mindezt megtalálta<br />
Beuronban. Wolter Mór a nagy alapítók sokoldalúságával, a célok és<br />
eszközök nagyszerű ismeretével alakította monostorában a bencés lelket.<br />
Ennek kitöltője a fenséges szárnyalású, az eszmét és élményt a gregorián<br />
melódiák, misztikus cselekmények és ünneplések miliőjébe foglaló litur-<br />
gia volt, mely a monostori életnek újra megadta varázsát és kifelé,<br />
a nép felé, a kereszténység benső szépségét árasztotta. Wolter főapát<br />
sokat várt Lenztől és Wügertől. Az ő gondolata a liturgiával össze-<br />
forrott, neki keretül szolgáló művészet volt, mely a keresztény művészet<br />
múltjának kincseiből táplálkozik, teret ád a szerzetesi fegyelem keretei<br />
közt a művészi egyéniségnek, de úgy, hogy azt a közös célok szolgá-<br />
latába fogja és az együttműködéssel tompítja az egyéni sajátosságokat.<br />
Lenz, Wüger, Steiner és a nemsokára mellettük tanító és gyakorló<br />
beuroni művészek serege – jó együttes volt. Lenznek kitűnő képzett-<br />
sége, a mindig tökéletesebbre vágyó elégületlensége, folytonos tanulása<br />
neki biztosította a vezető szerepet társai közt. Főleg a tervezésnek volt<br />
mestere. Gyorsan fogta fel a feladatok lényegét, nagyszerűen alkalmaz-<br />
kodott a környezet követelményeihez; ő az egészben, a művészi együt-<br />
tesben volt kiváló. Szobrásznak indult, de az építés volt igazi eleme;<br />
ezenkívül az ecsetet és az atyja műhelyében elsajátított ipari eszközöket<br />
is jól használta. Volt benne valami a reneszánsz nagy mestereinek:<br />
Lionardónak, Michelangelónak sokoldalúságából. Emellett – svábosan<br />
kemény volt a koponyája. Hogy most egy szerzetesközösség áldásait<br />
élvezhette, terheiben is bőven volt része. A szerzetesi élet önmaga-<br />
ban – szíve régi vágya volt. Már római ösztöndíjas korában fogadalmas