You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
S<br />
Ρ S I C H A R I<br />
ÍRTA<br />
SZALAY JEROMOS<br />
enki sem szántott olyan mélyen, mint ő – monda Psichari Ernő<br />
egy Afrikában elesett bajtársáról, s ez a mondat a háború előtti<br />
konvertita nemzedék egyetlen fiataljára sem alkalmazható több joggal,<br />
mint éppen megalkotójára. Psichari Ernő ugyanis a legjellegzetesebb<br />
képviselője kora fiatal nemzedékének. Elete, áldozata messze föléje<br />
emeli irodalmi értékének, ami inkább ígéret volt, mint beteljesedés.<br />
Hatása összehasonlíthatatlanul nagyobb legtöbb kortársáénál, mert<br />
a nemzedékellentét nála a legszembeszökőbb, a példa ereje a legerősebb.<br />
Első könyvében (L'Appel des Armes) ő adta meg ennek a nemzedékellentétnek<br />
a legmélyebben szántó kifejezését. Hőse – az író<br />
maga – Vincent Maurice az atyákkal szemben a nagyatyák pártjára<br />
áll. Psichari barátja: Péguy, a szocialistából lett nacionalista keresztény<br />
író ilyen magyarázatot fűz ehhez: «A mi nemzedékünk nehéz végzetének<br />
a programja ez. De ami minket igazol, ami természetessé, jogossá,<br />
törvényessé teszi a mi programunkat, cselekvésünket, az az, hogy mi<br />
vagyunk a régibb, a törvényesebb tekintély, mi vagyunk a hagyomány,<br />
mi vagyunk a folytonosság ... mi vagyunk igazában az atyák, mi vagyünk<br />
a faj . . . Ők pedig igen igen rossz fiak.» A két író szerencsés megfogalmazását<br />
az atyák dilettantizmusába, vallástalanságába, nemzetköziségébe<br />
belefáradt, cselekvésre szomjazó fiatal francia nemzedék lelkesedve<br />
vette át és tette magáévá.<br />
Psichari unokája volt Renannak, annak a Renannak, akiről a<br />
szellemtörténet a nyolcvanas évek francia nemzedékét Renan és Taine<br />
nemzedékének nevezi. Atyja, mint maga Psichari írja: «voltairiánus íróember,<br />
vagy még rosszabb, aki azt hitte, hogy fiának nincs lelke.- Olyan<br />
környezetben nőtt fel, ahol a vallásnak nem volt helye, legföljebb a<br />
tagadásának. A Psichari-család gyermekei arra lettek volna hivatva, hogy<br />
a nagyatyák és apák által gyártott vallásnélküli világnézetet képviseljék.<br />
Az újszülöttet finomlelkű, gyöngéd családi kör fogadta, hol Renan<br />
dilettantizmusa trónolt: mindenből élvezni az élvezhetőt, mindent<br />
megérteni, talán még a vallást is művészeti és régiségtani érdeke címén,<br />
de semmit abszolút, föltétlen igazságnak el nem fogadni. Ebben a relatív<br />
igazságokba temetkezett környezetben semmi sem irányíthatta a gyermek<br />
lelkét a vallás felé. S a nagyapa árnyéka halála után is ott lebegett<br />
a családon. A szépre, nemesre való fogékonyságuknak olyan téren adtak
Change language