You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
62<br />
A berlini tanulmányi évek letelte után Contardo Kopenhága,<br />
Paris és Róma könyvtárait keresi fel. Még ideje sincs, hogy kipihenje<br />
magát, mert 1883-ban a páviai egyetem jogi kara, amelynek nemrégiben<br />
még tanulója volt, magántanárrá képesíti és megbízott előadónak hívja<br />
meg a római jogforrásaira. Ferrini huszonhároméves ekkor. Acélos aka-<br />
rattal, az ifjúság töretlen munkabírásával veti rá magát tárgyaira. Nyelv-<br />
ismerete egyenesen rendkívüli. Olvas franciául, spanyolul és angolul; írás-<br />
ban is tökéletesen bírja a németet, érti a holland és skandináv nyelveket;<br />
tökéletes a latin és a görög nyelvben, olvassa eredetiben a héber, a szír,<br />
a szanszkrit és a kopt nyelvemlékeket. Gyorsan emelkedik az egyetemi<br />
pályán. Két év múlva már rendes tanárnak szólítja el Messina egyeteme,<br />
amelytől csakhamar Modena hódítja el, majd i8ç4-ben a páviai egyetem<br />
tanácsa egyhangú határozattal hívja meg a római jog tanárának. Ebben<br />
a városban otthon érzi magát. Az emlékek és érzelmek raja fűzi hozzá.<br />
Ilt tanít haláláig, bár rendes lakása Milanóban van a szülői házban.<br />
Olaszországnak akkor legelső tudós társasága, a Lombard Akadémia,<br />
amelynek már 1884 óta levelező tagja, i8o5-ben rendes taggá választja.<br />
A politika nem nagyon érdekelte Ferrinit, i8o5-ben mégis el<br />
kellett fogadnia, hogy a <strong>katolikus</strong> polgárok beküldjék Milánó közgyűlés<br />
sebe. Meg kellett hajolnia a közakarat előtt, mert csak az ő személye<br />
biztosíthatta a <strong>katolikus</strong> párt és a konzervatív párt együttműködését.<br />
A mandátumot négy éven át viselte. Ritkán szólalt fel, de többnyire<br />
eredménnyel. Ferrini, aki tanuja volt Németországban a <strong>katolikus</strong>ok<br />
politikai szervezkedésében rejlő erőnek, szívből óhajtotta a római kérdés<br />
olyan megoldását, amely kielégíti Egyházát és olasz hazáját egyaránt.<br />
Szerette volna, ha a Szentszék megengedi a <strong>katolikus</strong>ok részvételét az<br />
országos politikában, de magatartását hűségesen alárendelte a Vatikán<br />
utasításának. Meggyőződése volt, hogy amikor a társadalmi rendet fel-<br />
forgatás veszedelme fenyegeti, az összes jóakaratú embereknek tömő-<br />
rülniök kell. Éppen ezért bízott abban, hogy a Szentszék és az olasz<br />
királyság konfliktusa nem tart örökké s be fog következni a «ragyogó<br />
nap-, a kibékülés «boldog forradalma” Bár örült az olasz egységnek,<br />
sajnálattal szemlélte azt a szellemet, amely az egység megteremtőit<br />
eltöltötte. Pillanatig sem habozott azonban, hogy résztvegyen annak a<br />
hatalmas emlékműnek leleplezésén, amelyet i8oó-ban állítottak Viktor<br />
Emánuelnek a milanói Dóm-téren. Mindenesetre több <strong>katolikus</strong> tár-<br />
sával együtt hírlapi nyilatkozatot tett közzé, amely a szükséges fenntar-<br />
tásokat tartalmazza.<br />
Miként politikai, úgy szociális eszméi is középúton maradtak a<br />
szélső nézetek között. A marxizmus kritikájának jórészét alaposnak<br />
ítélte, de kárhoztatta a rendszer anyagelvűségét és egyoldalúságát.<br />
Kibontakozást csak XIII. Leó enciklikája alapján látott s jóllehet nem<br />
érezte magát szakembernek, szívesen csatlakozott 1892-ben a társadalmi
Change language