Modern katolikus fejek

71
apja – csendesen és békésen kilehelte lelkét.» Mindössze negyvenhárom-
éves volt, valamivel több, mint Ozanam, akihez annyira hasonlított.
Ott halt meg, ahol maga kívánta. «Atyám, – mondotta egyszer a
sunai plébánosnak – azt kívánom, hogy ebben a temetőben hantoljanak
el; itt, amikor a nép vasárnap misére megy, közvetlenül a temető mellett
halad el és régi szokás szerint imádkozik a szegény halottakért: imád-
kőzni fognak értem is és ünnepnap délután, amikor litánia van, szintén
figyelmeztetik reám az Urat.» De másért is kívánta. «Szeretném, ha az
én kedves Sunámban halnék meg – mondotta még modenai tanár korá-
ban Olivinek: – ha a halál egyetemi városban lepne meg, nagyon sok
embernek lennék terhére: az egyetem rektorának, a tanároknak, a ható-
ságoknak ezer kényelmetlenséget okoznék; Sunában utolsó utamra csak
a falu lakói, a gyermekek és a szegények kísérnének el . . .» Isten meg-
hallgatta óhaját, de csak részben. A falusi temetés olyan arányokat öltött,
a tudósok és az életszentségétől megindult kisemberek olyan számban
zarándokoltak oda, hogy utolsó útja valósággal diadalmenet volt. Csak
éppen a szertartás pompája és a beszédek maradtak el, mert végrende-
létében így kívánta.
Egy szent halt meg! – mondotta a nép és mondották mindazok,
akik ismerték. Nemcsak a hívők. Egy atheista szenátor, Tamassia, a
Contardo atyjához intézett részvétlevélben így emlékezett meg róla:
«Társa voltam a páviai egyetemen . . . Contardo úgy élt és halt meg,
mint egy szent: ez a legtisztább igazság. Nagyobb dicsőségben távozott
körünkből, mint amilyet a tehetség és a munka bárkinek adhat.» S az
évek múlásával Ferrini emléke nemhogy elhalványodott volna, hanem
csak erősödött. Hamarosan beszélni kezdtek a közbenjárása által nyert
kegyelmekről. Egymásután futottak be a kérvények az egyházi hatósá-
gokhoz, hogy vizsgálják meg a boldoggáavatás lehetőségeit. Olivi, aki
ekkor a nemzetközi jog tanára volt a modenai egyetemen, összegyűjtötte
a tanúvallomásokat és személyesen vitte el X. Pius pápának. A Szentatya
át is nézte az iratokat, de nem válaszolt semmit. Olivi többször kért
feleletet – hasztalanul. Az Egyház óvatos és nem siet. Ám ahogy
Bossuet bölcsen mondotta: az ember dolgozik, Isten irányít. Amikor
iooo-ben egy piemonti zarándoklat hódolt a pápa előtt, X. Pius külön-
kihallgatásra visszatartotta a sunai plébánost s érdeklődött nála Ferrini
után. «Jól van! – felelte a pápa, amikor a plébános végére ért előadása-
nak. – Boldog leszek, ha oltárra emelhetek egy egyetemi tanárt. Bizo-
nyos, hogy nagy példa lenne korunk számára. Közben azonban csak
imádkozzunk, hogy az Úr tudtunkra adja akaratát.- Az egyházi bíróság,
amely a boldoggáavatási perek előkészítésére hivatott, ioio-ben meg
is kapta az utasítást, hogy vegye elő Ferrini ügyét. Az előkészítés sokáig
húzódott. A Ritus-Kongregáció 1924-ben végre átvehette az előkészítő
iratokat és július 4-iki teljes ülésén úgy határozott, hogy megindítja a pert,