Modern katolikus fejek

176
külön magának, hogy éjszakába nyúló munkáival nem akarja zavarni
övéinek pihenését. Négy nappal halála előtt, egy pénteki napon, még
megtartotta egyetemi előadásait s huszonhét beteget látott el. Amikor
hazavonszolta magát, szobácskájában elájult. Úgy találták feszülettel
a kezében. Erezte, hogy most már nem sok ideje van hátra. «Vittoria,
nem vagyok jól, – mondotta feleségének, – hívjatok papot.» «Orvost
fogok hívni» – válaszolta felesége. «Nem, a papot!» Valóban, az orvos-
nak már nem volt dolga. Alighogy Necchi felvette az utolsókenetet,
kilehelte lelkét.
«A római katolikus apostoli szentegyházban halok meg,-olvassuk
végrendeletében, – a legteljesebb hűségben és engedelmességben a
pápa iránt. Megbocsátást kérek mindazoktól, akiket megbántottam,
s megbocsátok mindazoknak, akik engem bántottak meg. Felajánlom
Istennek életemet s elfogadom kezéből a halált mindazokkal a körül-
menyekkel, amelyek kísérik. Kérem Istent, hogy abban a pillanatban
teljesen megbánhassam bűneimet és tökéletesen belenyugodjam leg-
szentebb akaratába.»
Necchi mégegyszer elment annyira szeretett egyetemére a temetés
fenséges pompájában. Most a varesei Szent Szűz szobormásolata tekint
le sírjára. A név alatt egyetlen cím a márványtáblán: «Ferences harmad-
rendi- s oda van vésve a kérés, úgy amint végrendeletében meghagyta:
«Imádkozzatok lelkéért!»
«Alig néhány év telt el azóta – írja tanártársa, Vismara – s az
elvesztése felett érzett fájdalom szívünkben büszkeséggé és hálává vál-
tozott, mert megadatott nekünk a kegy, hogy ismerhettük, becsülhettük
és szerethettük őt s mert mi épp úgy, mint akik utánunk következnek,
meríthetünk lelkiéletének páratlan gazdagságából.»