Modern katolikus fejek

102
Katolikus hódító, aki nem akar és nem tud látni egyetlen olyan
területet és rést a modern társadalomban, amelyet nem lehetne betol-
teni katolicizmussal, és ha ilyent nem kíséreltek még meg, megkísérli
ő maga.
Az egymásután omló évek rettenetes lázában szakad le rá a világ-
háború, amelynek kitörésekor pár hétre megbénul ő, a csodálatos transz-
formátor. Eltűnik és senkisem tudja, hol van; amikor előkerül, teljesen
le van törve, mert tudja: a háború egészen más terheket rak majd a
társadalomra, mint amilyen célokból ő megalapozta egyesületeinek épít-
menyét. Most ki kell engednie szervezeteinek és egyéniségének állandó
varázsköréből a szervezett és szervezetlen ezreket, akiket mozgatni
tudott; most azoknak más dolguk van. Képes lett volna egyéniségének
és stílusának egész rettenetes erejével szélmalomharcot indítani a szörnyű
gépezettel szemben és csak feljebbvalóinak hatalmi szavára állott el ettől.
Amit a háború alatt tett, azt a régi sonnenscheini ütemben csinálta, de
elnyűtten és kedvetlenül.
A háború éveire esik szívbajának kifejlődése. Családi örökség volt
ez a baj, anyja ebben halt meg és Sonnenschein testvérei is mind szív-
bajosak voltak. 1919 második felében történt, hogy egyik kezelés alkal-
mával megkérdezte orvosától, hány évig élhet még.
«Körülbelül tíz évig!» – hangzott a válasz.
«Tíz évig? Akkor megcsinálom . . .»
Amit meg akart csinálni, az a berlini munka volt. Ekkor már hosszú
idő óta úgy vágyakozott Berlinbe, mint az ígéret földjére; Berlinbe, ahol
legelkeseredettebb ellenfelei laktak, a berlin-trieri irány képviselői, akik-
nek szemében félig szociáldemokrata és félig eretnek volt – és a vele
való ellentétük nem volt szimbolikus: még a békeévekben megtörtént,
hogy Kopp bíboros eltiltotta Sonnenscheint attól, hogy érseksége terü-
létén beszédeket mondjon. A berlini katolikus lapok állandóan támads
ták Sonnenscheint, a berlini katolikus diákegyesületek teljesen ellene
voltak hangolva; mindezeken kívül Berlin nem volt katolikus, mint Dél-
Németország, hanem a luteránizmus fellegvára, kisebbségben lévő és
háttérbe szoruló katolikusokkal. Szóval, Berlin ellenséges sivatag volt
Sonnenschein számára. De Berlin nagy volt, úgyszólván külön országa
a birodalomnak – Nagyberlin lakossága már akkor meghaladta a
hárommilliót és a város még mindig szakadatlanul falta magába a kör-
nyéket. Ide kívánkozott hát Sonnenschein, az utcák tengerébe, a berlini
aszfaltra, mert «Berlin nagyváros ugyan, de katolicizmusa átkozottul
kisvárosi”
A dolgok úgyis fordultak, hogy München-Gladbachot ott kellett
hagynia és aligha mehetett máshova, mint Berlinbe. München-Glad-
bachot 1918-ban megszállták a belgák, de Sonnenschein aktivitása külön-