Modern katolikus fejek

121
rendelt el s végtisztességén, élén a köztársasági elnökkel, egész Francia-
ország megjelent. A legmeghatóbb beszédet egy közkatona mondta:
«De Mun úr volt az, aki édesanyáinkat vigasztalta!»
«A haldokló Goethe több fényt kívánt, én pedig azt kívánom, hogy
az elkövetkező új korszak több igazságot és több emberséget hozzon
magával.» Ezeket a szavakat sokszor elismételte de Mun s ha minden
politikus ugyanannyit tett volna az óhaj megvalósulásáért, a szociális
kérdés talán nem lenne a mai nyílt és egyre jobban elmérgesedő seb.
A harmadik köztársaságnak nincs egyetlen olyan szociális törvénye sem,
amelyből de Mun részt ne igényelhetne magának. Hogy csak a fontosab-
bakát említsük, ilyenek a szakszervezetekről, a családi törzsvagyonról,
a meghatározott munkaidőről, a munkaadó és munkások közt felmerült
ellentétek döntőbírói elintézéséről és az egyeztetésről szóló törvények.
De Mun nevéhez azonban egyetlen törvény sem fűződik. Baudrillart
szép kifejezése szerint ő valóban olyan volt, mint a salamoni ítélet édes-
anyja, aki inkább odaadta gyermekét, semhogy halva lássa. Parlamenti
munkáját ugyanis, bármilyen közérdekű indítványt tett is, mindig para-
lizálta rojalista híre. Egyik életrajzírója, Giraud, maga is elismeri, való-
ban szenteknek kellett volna lenniök a képviselőtársaknak, hogy ne
sejtsék de Mun minden lépése mögött a királyság visszaállításának hátsó
gondolatát. Pedig de Mun pártszempontoktól és egyéni hiúságtól el-
vonatkozva ítélte meg a kérdéseket. Amikor a gyermekek és nők foglal-
koztatásának tárgyalásánál egy nézeten volt a radikálisokkal és a szociál-
demokratákkal, a következőkben okolta meg állásfoglalását:
«Belevegyülök ebbe a vitába, mert lelkem mélyén szüntelenül
érzem a felszólítást, a parancsoló hangot, amely arra kötelez, hogy az
élet mostohagyermekei javára kamatoztassam hitemnek egész tanítását,
valamennyi elvét és minden reményét. Gyakran, nagyon gyakran gon-
doltam,- ó, tudom, mosolyogni fognak, – hogy a tömeg követelései-
nek mélyén, abban az igazság után epedő álmodozásban, amely eszmény-
keresésre serkenti a munkások lelkét, bizonyos öntudatlan sóvárgás
rejlik az elfelejtett kereszténység után. Mint keresztény, szívből köszön-
töm ezeket a boldog napokat, amikor ilyen érzelmek közt közeledhetem
képviselőtársaimhoz, mert meggyőződésem szerint arra az egyetlen terü-
létre léptek, ahol ellentéteink elsimulhatnak. Nagyon ritkák, uraim,
túlritkák azok a napok, amikor rövid időre elfelejthetjük politikai küz-
delmeinket, hogy ugyanabban a gondolatban egyesíthessük szíveinket
és szavazatainkat. Ebben a nagy szociális törvényben a hazáról van szó,
olyan dolog ez, amelyben egyesül a haza gyermekeinek élete és bizton-
sága, tűzhelyeinek becsülete, sorsa és nagysága, családjainak méltósága.»
Szociális téren elért gyakorlati eredményeinél sokkal nagyobb
jelentőségű de Mun gondolatébresztő munkája, amellyel maradandóan