Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
37<br />
rendezkednünk. Talán a zene, a ritmus is azt teszi: μετοφρσ την<br />
υστήν; (átritmizálja a lelket): csodálatos a befolyása a zenének, a szép<br />
ritmusnak a lélekre . . . magnetizál, rendbehozza a tömecseket, hogy<br />
a folyamok és áramok átvonuljanak rajtunk.» Csak aki megtapasztalja<br />
és átéli, az tudja a kegyelemnek átalakító hatását így kifejezni, ily<br />
páratlan meglátással szemléltetni.<br />
Prohászka életének, szellemének ez a jellemzése: egész valója<br />
ritmikus áradás, tengerhullámzás, szimfónia; szavainak, hangsúlyának,<br />
beszédeinek, eszmeömlésének megvan a jellegzetes ritmusa; prózáján<br />
is úgy átvonul ez a ritmus, hogyha egy fél sort illesztenek be idegen<br />
kézzel, már megzavarják Prohászka lélekáradásának ütemét. Ez a ritmus<br />
élete sarkcsillagához igazítja őt és mindenkit, ki közelébe jut, vele<br />
életében vagy holtában érintkezik. Úgy misézett, hogy őt látni elég<br />
volt hitetlenek megtérésére; írásai, beszédei arra szolgáltak, hogy ezen<br />
életritmus harmóniáját lopják bele a repedt-lelkű, zűrzavaros életű<br />
világba. Azt írja a «Diadalmas Világnézet» bevezetésében: «E fejteget<br />
téseimben nem terjeszkedem ki mindenre, minden tanra, és minden<br />
kapcsolatra élet és hit között, de hisz nem is akarok nyújtani apológiát,<br />
hanem harmóniát s beérem a középkori egyházreformernek, Joachim<br />
de Florisnak példája szerint. .. a citharával: Qui vére monachus est,<br />
nihil suum reputat, nisi citharam; az Istenben megnyugodott léleknek<br />
öröme a világ s az örökkévalóság összhangja.»<br />
Az életritmus ezen hullámai Rómában érték leghatalmasabban.<br />
«Jól emlékszem, – írja 1922 április 28-án, – gyönyörű nap volt 1880<br />
április 28-án, mikor ... a San Giovanni e Paoloban (Róma) voltam.<br />
A genius loci-t mindig meg kell hívni, mikor az ember valahová megy;<br />
néhol olyan, mint az őrangyal: mindig velünk van, akkor is, ha nem<br />
hívjuk, pl. Rómában, ha jársz a szent helyeken; máskor s máshol hívni<br />
kell ... A megelőző géniusz a Szentlélek!»<br />
Ez a géniusz, a Szentlélek, vette Prohászkát és citharáját szol-<br />
gálatába; legerősebben akkor ragadta meg, midőn Rómában pappá,<br />
majd püspökké szentelték. «Santa Trinité ai Monti . . . ordinációm<br />
szent helye. Ott, hol a Trinitás hegyen áll; ott, hová irántam való<br />
szeretetében – tizenegyen voltunk – legmagasabbra emelkedett; ott,<br />
hol szeretete, mint Johannisfeuer (Szentivántüze) a hegyen lángolt;<br />
ott, hol az én csipkebokrom égett, – ott mondta az Úr: Iam non<br />
servus, sed amicus, s rám bízta az Eucharistiát. Evőé, Evőé! Jubi-<br />
late . . ., plaudite . . ., exsultate! . . .»<br />
Prohászka a citharával: szép, sokatmondó szimbólum; Prohászka<br />
az Eucharistiával: ez mindent, egész életét betöltő valóság. Az Eucha-<br />
ristia szabja meg pontos napi- és hetirendjét; püspökkorában is maga<br />
készíti elő házikápolnája oltárát, maga díszíti virágokkal – kora hajnal«<br />
ban; elmélkedése, hálaadása körülöleli szentmiséjét; napi szentség»