You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
235<br />
szemérmetlenségükkel és szerzett cinizmusukkal taszítanak vissza.<br />
Flaubert és Zola realisták a gyűlölet alapján, betegesen irtóznak az em-<br />
bértől, számukra a szociális regény az anarchia regénye. Egészen más-<br />
ként jár el Bazin. Titokzatos rokonszenv, elnéző, mélyen őszinte jós<br />
akarat vonzza őt az alázatosokhoz és boldogtalanokhoz, egyesíti őt az<br />
igazságban a szegény munkásokkal, parasztokkal és kisemberekkel.-<br />
Íme, miként ítél maga Bazin a naturalizmusról: «Ha véleményt kellene<br />
mondanom a francia naturalista iskoláról, amelynek termékei sok<br />
igazságot tartalmaznak, azt mondanám, hogy legfőbb irodalmi hiányos-<br />
sága a valóság nem ismerése volt. Rámutatnék eljárásukban arra, ami<br />
sérti a megfigyelést és az őszinteség törvényeit, nevezetesen arra, hogy<br />
az embernek csak ösztöneit festik, de elhallgatják a lelkét, hogy az<br />
erkölcsi világot csupa olyan okkal magyarázzák, amely nincs arányban<br />
kihatásaival, hogy befalaznak minden ablakot, amelyet az ember, bár-<br />
mennyire összenyomja a nyomorúság, a fáradtság, a betegség s a kör-<br />
nyezet befolyása, nem szűnik meg és nem fog soha megszűnni az ég<br />
felé nyitni. Mert mindig meglesznek ezek az ablakok, amelyeken át<br />
magasba száll az imádság és aláereszkedik a reménység. A naturalista<br />
művekben a befeketítés elfogultságát látom, amely rokona a gőgnek;<br />
valami indokolatlan keménységgel beszélnek a nyomorúságról, durva<br />
ecsettel festik a szegény népet, amelyet mindig és megváltozhatatlanul<br />
az ösztönök, az átöröklés és a szenvedélyek rabszolgáiként állítanak be.-<br />
Pedig nem igaz az, – jelentette ki Bazin egyik előadásában, – hogy<br />
a nép egészen közönséges és durva: «Rokonszenves őszinteséget is talá-<br />
lünk a parasztoknál és munkásoknál, az érzelmeknek valami bámulatos<br />
ösztönösséget, a mesterségbeli dolgoknak olyan szemléletét, ami mind<br />
igazi gazdagodás az író számára.»<br />
Bazin könyvei között nincs egyetlen szalóndráma, nagyvilági<br />
tragédia sem, hiányzanak a más íróknál sokszor már mesterkélt lélek-<br />
tani elemzések, de feltárul bennük annak az emberiségnek arca, amely<br />
verejtékkel keresi kenyerét. A vidék és a város dolgozói vonulnak el<br />
előttünk: bérlők és béresek, favágók, halászok, gépírókisasszonyok,<br />
varró- és kalaposleányok. Bazin nem szépíti, de nem is alacsonyítja<br />
le őket, hanem elénk állítja valamennyiüket jó és rossz tulajdonságaikkal<br />
együtt. Amikor a Francia Akadémia 1897-ben megkoszorúzta Bazin<br />
«De toute son âme» címmel megjelent első nagy regényét, amely a<br />
divatmunkásnők szomorú, a világ és a lélek szépségétől csak itt-ott<br />
felderülő életéről szól, Boissier, az Akadémia örökös titkára, Bazin<br />
addigi munkásságának szemmeltartásával ezeket írta a döntést meg-<br />
okoló bírálatában: «Az ember bilincseli őt magához, a mai ember az élet<br />
minden körülményei között. Érdeme, hogy élénken lát és jól lát, s hogy<br />
igen kellemesen mondja el azt, amit látott. Elhanyagolja az ismeretes<br />
nagyvárost; a kicsikben főleg az ódon negyedeket keresi fel, előszere-
Change language