Modern katolikus fejek

35
a Trinità ai Monti templomban pappá szentelik, i882-ben visszatér
Esztergomba. Egy hónapig káplánkodik, majd a kispapok latin-görög
tanára lesz. i884-ben az esztergomi papnevelőnek lett tanára, i8oo-ben
megkapta a spirituálisi kinevezést, iço4-ben a pesti egyetemen a
dogmatika tanszékére került, iço5-ben Székesfehérvár püspökévé
nevezte ki a király. Püspökké 1905 december 24-én szentelte X. Pius.
Három kisebb munkája 1911 június 6-án indexre került, ennek «dieses
rétesen alávetette magát», 1920-ban nemzetgyűlési mandátumot vállalt,
pártelnök volt 1922-ig. 1927 április 2-án Budapesten befejezte pályás
futását és visszatért Urához.
Rövidre fogtuk ezt a külső keretet, mert Prohászkánál, aki egye-
dül Istent kereste, szerette, ez a karrier nem volt fontos; se az egyetemi
katedrára, se a püspökségre nem kívánkozott; ha rajta múlik, jezsuita
lesz, és akármilyen körben járt volna életpályája, iránya, célja ugyanaz
lett volna: Isten, az ő országa. Es ő az Istennek híve, apostola, az Isten-
szeretet trubadúrja, a római Egyház papja, püspöke, a magyar katoli-
cizmus ébresztője, felrázója, tanítója és vezére, a magyar nép lángs
szavú prófétája.
«Nagy dolog, ha a természet, hit, hivatás mind egy vonalban
feküsznek s egymást erősítik. Voltakép csak ilyenek az egész emberek.
A többi meg van repedve.» Prohászka nem magáról írta e jellemzést,
mégis legjobban a maga valóját fejezte ki vele. Ο valóban egész ember;
ezért a mai típuskutatás hiába igyekszik őt valamilyen sémába szorís
tani. A német tudomány gyári technikájában kidolgozott (Spranger,
Müllers Freienfels) típusrendszerekbe nem illik bele Prohászka; ezek csak
a természet emberét skatulyázzák, nem azt, aki Prohászka mindig volt:
az Isten, a kegyelem, a Lélek emberét. Mintha a fémeket osztályozná
valaki színük szerint és összefogná az aranyat a sárgarézzel, a platinát
az ezüsttel és ólommal, úgy tesz az, aki Prohászkában a teoretikus,
ökonomikus, szociális ember vonásait kutatja és jellemét be akarná
szorítani valamelyik típusba. Maga a természet, Prohászka testislelki
struktúrája is annyira rendkívüli, egyszervaló, utánozhatatlan, hogy
majmolásnak hatott, ha utánozni akarták – (és sokan akarták).
Nem lehet típusba foglalni ezt a királyi termetet, melyen nem
a kék vérnek, hanem a minden vonására, mozdulatára rátelepedő lelki
fegyelemnek arisztokráciája ömlik el; a szónak, hangnak, tettnek azt
az összhangját, a testnek és léleknek azt a magasabbrendűségét, melys
ben összeolvad a test aszketikus fensége és a tehetségek sokoldalú
zsenialitása, felfokozott teljesítőképessége, az alkotó, kifejező erő műves
szetté, poézissé magasztosulása, a képzelet és értelem, a szemlélet és
a lelkilátás együttvillanása, az emlékezet színes, képszerű plaszticitása; az
érzelmi világnak széles, mindenséget, embert, Istent átfogó távlatai, a