Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
38<br />
imádását nem mulasztja el és hetenkint együtt van az Úrral az olajfák»<br />
hegyi szenvedő órán, az oltáriszentség előtt. Elmélkedéseinek tárgya<br />
legtöbbször az Eucharistia. Ha Szent Tamás megalkotta az Eucharistia<br />
dogmatikáját, Prohászkáról elmondhatjuk, hogy senkiben ez a dogma<br />
nem vált úgy életté, életbőséggé, forrássá, szökőkúttá, mint benne,<br />
senki nem fejezte ki az Eucharistia dogmatikáját oly átélt és élő tudás-<br />
ként, mint Prohászka. Az Oltáriszentség az ő tudásának legjava, érzel-<br />
meinek tengere, életének világítótornya, tanácstalanságban eligazítója;<br />
az Eucharistia világszemléletének, természetlátásának összhangbahozója.<br />
A «Soliloquia» a világirodalomban páratlan példáit nyújtja annak:<br />
hogyan hatott az Eucharistia fátyolos misztériuma Prohászka természet-<br />
szemléletére; bárhol jár, ha a Lánchídon a Dunát figyeli, ha a ránk-<br />
fürdői gejzirre emlékezik, ha a Niagara tűnik fel képzeletében, vagy<br />
hajnalhasadás fényei hatnak reá; Karlsbadban meleg forrásokon keres<br />
gyógyulást: minden, minden benyomása az Eucharistiát érezteti, ízlel-<br />
téti vele.<br />
Citharájának húrjai az Eucharistiára vannak hangolva.<br />
Mielőtt püspökké szentelték volna Rómában, Prohászka negyven-<br />
hétéves korában, lelkigyakorlataiban énjének mélyeibe tekint, sok salakot<br />
talál (melyik szent nem talál?!), tüzet kér az égből mindenhová, a lélek<br />
redőibe. Égni akar és retteg a lágymeleg langyos lelki állapottól, mely-<br />
ben szétfolynak a lelkek s nem bír velük kegyelem, eszmény, rendű-<br />
lés . . . Az Apokalipszis bevezetésének üzenetei Kisázsia egyházainak<br />
«angyalaihoz», azaz püspökeihez szólnak hozzá. Ő pedig felkeresi a<br />
szentségi Krisztust. «Ma (1905 december 14) tartottam adorációmat,<br />
,sicut angelus Albaregalensis’ (mint Fehérvár angyala). Ε nagy szót<br />
mélyen érzem, érzem fölségét s egyszersmind terhét. Tényleg, úgy<br />
állok itt, mint ki ex officio első adorátora vagyok itt az Eucharisíiának,<br />
megbízva szeretetével, dicsőítésével, őrzésével. S ami még rémülete-<br />
sebb, megbízva az engesztelés borzalmas terhével. Hány oltárt kell<br />
újra felállítanom, hányra lelkemet kenetül ráöntenem, hánynak mécse-<br />
sét meggyújtanom ... 0, Uram, íme, itt a Te adorátorod, engesztelő,<br />
arcraboruló angyalod! . . . Szívem van, isteni érzésekkel telve, neve-<br />
zetesen isteni szeretettel. A szeretet emberi s isteni lehet; én az utóbbit<br />
ápolom. Ez dagad, ez tágítja lelkemet. . . Ah, ez a szó: «isteni», csak<br />
azt mondja, hogy olyan, amilyen az Istené, de azért a kereszt is, a kín<br />
is, az Olajfák kertjének küzdelme is isteni. S lángoló lelkem van s<br />
tényleg lángot eresztek önmagamból, fénysugárt, villámot, napvilágot.<br />
Tűzoszlopot a pusztában, áldozati tüzet Gedeon tölgyfaalatti oltára-<br />
ról. . . Illési tüzet a Kármel hegyéről.»<br />
Aztán egy magyarázhatatlan, szóval kifejezhetetlen élmény ragadja<br />
meg, melyben Krisztus lelkével lép a szeretet összeolvadó érintkezésébe.
Change language