Modern katolikus fejek

110
célok tisztán kirajzolódtak előtte. Paris valamennyi negyedében a mont-
parnassei munkáskörhöz hasonló intézményeket kell létesíteni. Róbert
nevű öccsének és Tour du Pin márkinak bevonásával mindjárt hozzá-
fogott a munkához. A szervezkedés irányítására rövid tíz nap alatt
bizottságot alapított. «Körülöttünk – írja később de Mun – csak
romok és omladékok voltak, lelkünkben azonban ott égett a megszaba-
dúlás, a feltámadás és a társadalmi megújhodás szükségének érzése;
az egyetemes felfordulásban csak egyetlen jel volt, amely elég erősnek
látszott közös törekvésben való egyesítésünkre: a kereszt jele.»
Hála de Mun szónoki tehetségének, a munkáskörök rohamosan
terjedtek. Országos szervezetük 1873-ban már megtarthatta első nagy-
gyűlését, 1875-ben pedig de Mun már 150 munkáskörről számolt be,
amelyek 18 ezer tagot, köztük 15 ezer munkást foglaltak magukban.
A vezetők teljes odaadással dolgoztak. Maignen eredeti tervén túl-
menően, amely főként klubéletet akart biztosítani a munkásoknak, de
Mun a munkásköröket a régi céhek melegágyává kívánta fejleszteni, ahol
egymásra találna a munkaadó és munkás. Ο a munkáskörökben nemcsak
az apostolkodást látta, hanem eszközt a társadalom kereszténnyé téte-
1ère. «A mi művünk célja – írja – a vezető osztályok odaadása a
dolgozó osztály iránt, elvei pedig azok a tételek, amelyekben az Egyház
megszabta viszonyát a polgári társadalommal.- A reformnak két fel-
tétele van: teljes bizalom az Egyház tanítása iránt és nyilt szakítás a
nagy francia forradalom eszmekörével.
De Mun grófot közben, 1872-ben, kapitánnyá nevezték ki és
Meauxba helyezték át. Minden szabad délutánját azonban Parisban
töltötte, hol az egyik, hol a másik munkáskörben. Két évre rá a párisi
vértesezredhez osztották be. Az alkotmányozó nemzetgyűlés azonban
mindinkább a köztársaság mellett foglalt állást. De Mun, aki most már
«észokok, nevelés, érzelmi és szociális meggyőződés folytán- rojalista lett,
úgy érzi, hogy nem tudja teljes szívvel és lélekkel szolgálni a köztársa-
ságot s éppen ezért 1875-ben lemond rangjáról és kilép a hadseregből.
Képességeinek és hajlamainak megfelelően politikus lesz. Pontivy
1876-ban kimondottan katolikus programmal választja meg képviselő-
nek. Másként nem is vállalta a jelöltséget. Programbeszéde remek
hitvallás.
«Meggyőződésem, – fordult a választókhoz, – hogy a kato-
likus hit úgy a társadalmi, mint a politikai életben a törvények és intéz-
menyek nélkülözhetetlen alapja; csak ez a hit nyújthat orvosságot a
forradalmi bajokra, előzheti meg a kirobbanásokat és biztosíthatja
ekként Franciaország üdvét. Szilárd elhatározásom, hogy bármilyen
területre szólítson szolgálni az Isten, fenntartás nélkül ezeknek az
elveknek védelmére szentelem magamat. Főként a törvényhozó testü-
letekben fontos ezeket az elveket hangsúlyozni s követelni azok érvé-