Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

ÁLTALÁNOS ÉS SPECIÁLIS NYELVÉSZET 121
egyik alapkövetelménye a biztos empirikus háttér megléte.) A leíró nyelvtanokban
az elméleti nyelvtudomány hatását mutathatja a nyelvtan koncepciójának
megváltozása, a tematika bővülése, a kritériumokra építő taxonómia, a problémákra,
megoldatlan kérdésekre is kitérő tárgyalásmód, az elméleti munkák eredményeinek
közvetlen felhasználása.
A következőkben azt a kérdést kívánom kissé részletesebben megvizsgálni,
hogy a leíró nyelvtanok mint a speciális nyelvtudomány produktumai mennyire
veszik figyelembe az elméleti nyelvtudomány eredményeit. A történeti nyelvtanokat
nem vizsgálom, egyrészt azért, mert századunkra elsősorban a szinkrón
nyelvtudomány elméleti-módszertani újításai a jellemzőek, másrészt mondanivalóm
mutatis mutandis a diakrón nyelvtanokra is érvényes. A magyar leíró
nyelvtanokról annál az egyszerű oknál fogva nem szólok, hogy az utolsó átfogó
magyar leíró nyelvtan (Bencédy J. - Fábián P.- Rácz E.- Velcsov M. 1968) 1966-
ban íródott (első kiadása 1968-ban látott napvilágot), és ezért nem lenne helyes
az újabb nyelvtudományi eredményeket számon kérni rajta. A nyelvtan bevezetőjének
tanúsága szerint a könyv „anyagában és felfogásában elsősorban az
akadémiai leíró nyelvtanra támaszkodik, ...mindamellett figyelembe veszi az újabb
kutatási eredményeket is, elsősorban a transzformációs nyelvtan vívmányait"
(6). Az újabb kutatási eredmények elsősorban azonban mégiscsak az akadémiai
nyelvtan óta megjelent leíró munkákra utal, a transzformációs nyelvtan
vívmányai nemigen érhetők tetten a munkában, de ezt nem is lehet tőle rossz
néven venni.
2. Kérdésfeltevésünk szempontjából a nagy nyelvek esetében nem egy, hanem
tucatnyi nyelvtant kellene megvizsgálnunk akkor is, ha az alsó időbeli határt
valahol 1970 körül vonnánk meg. Erre a feladatra természetesen nem vállalkozhattam,
ezért néhány reprezentatívnak tekinthető nyelvtant vettem közelebbről
szemügyre.
2.1. Az angol nyelvtanok
Az első olyan nyelvtan, amely nemcsak a Bevezetőben említi meg a nyelvtudomány
újabb eredményeit, hanem azokat szervesen be is építi a nyelvtanba a
Quirk - Greenbaum - Leech - Svartvik-féle nyelvtan (Quirk et.al. 1972). A bibliográfiában
több, mint kétszáz tétel szerepel, ezeknek majdnem fele elméleti
munka. A tematikai gazdagodásra jellemző, hogy külön fejezetet kap a mondat
aktuális tagolása, a fókusz és az emfázis kérdése. A nyelvtan külön fejezetet
szentel a „komplex főnévi csoport" kérdésének. Ebben a fejezetben kerülnek
bemutatásra a korlátozó és nem korlátozó vonatkozó mellékmondatok, valamint
a főnévi és melléknévi igeneves szerkezetek. A tulajdonképpeni alárendelés (a
complémentation címszó alatt) az igék osztályozásán alapszik. Az egyes igeosztályokat
a nyelvtan kritériumok segítségével határolja el egymástól. Pl. a John
Nyelvtudományi Közlemények 95. 1996-1997.