Nyelvtudományi közlemények 95. kötet (1996-1997) - MTA ...

Nyelvi jelek dinamikus szerkezete
Telegdi Zsigmondnak szerény viszonzásként 1
FÓNAGY IVÁN
La structure sémantique des signes linguistiques (lexèmes, morphèmes, intonations,
signes de ponctuation) est envisagée en différentes langues et à différentes époques. Il
est proposé que le sentiment d'unité de significations fort diverses - comme celle de
'petite fille' et 'oeil' dans le latin PUPILLA, celle de 'saleté' et d' 'avarice' dans l'allemand
SCHMUTZIG, ou celle du rapport de possession et de causalité dans les constructions
possessives - relève d'une analyse inconsciente prérationnelle. La
dynamique sémantique interne (synronique) des unités linguistiques est mise en rapport
avec les changements sémantiques. Le rôle de facteurs insconscients, pulsionnels est
mis en considération, ainsi celui du trauma de la naissance dans l'évolution du mot
ANGOISSE, dérivée du latin ANGERE 'reserrer'. Vu sous l'angle de la synchronie
dynamique, le mouvement dans le temps apparaît comme l'expressions de changments
sémantiques internes: une signification secondaire devient primaire (moyen-haut-allemand
KOPF 'coupe', boîte crânienne, 'tête' > allemand KOPF 'tête'); une couche
sémantique latente fait surface (celui d' 'ennemi' dans le latin HOSTIS 'hôte', celui de
'prostitué' dans l'allemand DIRNE 'servante').
Azt hiszem, sohasem fogtam hozzá ilyen nehezen az íráshoz, mint most, a Telegdi
Emlékülés alkalmából. Irreálisnak, paradoxálisnak érzem a helyzetet. Számomra
az lett volna az ésszerű, ha Telegdi Zsigmond akadémiai székfoglalója alkalmából
jöttünk volna össze. Nem tudok „megemlékezni" valakiről, aki számomra
ugyanolyan jelenlévő ma, mint öt, tíz vagy ötven évvel ezelőtt. Most inkább
neki beszélek, és nem róla, mint távollévő személyről.
Az 1940-es évek óta ismertem hírből Telegdi Zsigmondot. 1945 tavaszán
egy érthetetlen, de nem kevésbé szerencsés, véletlen folytán a Fővárosi könyvtár
1 Telegdi Zsigmond tankönyv formájába foglalt klasszikus általános nyelvészeti
munkájában (1977) állást foglal szinte minden lényeges elméleti kérdéssel kapcsolatban. így
elvben nem nehéz az egyikhez vagy másikhoz kapcsolódni; annál nehezebb érdemlegesen
kiegészíteni. Jóidéig eredménytelenül keresgéltem megfelelő témát a jegyzeteimben, míg kezembe
nem került egy barnára sárgult kézirat; minden lapjának margóján Telegdi Zsigmond ceruzával
írott megjegyzéseit olvastam. A kéziratot egy 'In honour to Roman Jakobson' kötetnek szántam.
Úgy láttam, hogy akad egy rész, melyet talán érdemes lenne kifejteni, hogy további vizsgálatok
alapjául szolgálhasson. A nyelvi jelek szemantikai szerkezetét szeretném a 'dinamikus szinkrónia'
(Fónagy 1964) szemszögéből elemezni.